T A R T A L O M

Továbbra is múltunkról, hogy elviselhető legyen a jövő.............................. 2

Az előre mondottak odaátról................................................................... 2

És napjaink hazug állításai cáfolatokkal.................................................... 4

Isten mindentudása és a szabad akarat S. H.-tól..................................... 14

Spiritizmus és vallásosság, a „Magyar Helikon”-beni cikk 1921-ből.......... 20

Mi volt a hit és mi az igazság................................................................ 27

Sötétségből a világosságra (egy megszálltság története)........................................ 31

A hármas kinyilatkoztatás S. H.-tól....................................................... 37

Rövid közlemények a „Névtelen Szellemtől”: Az általános ember............ 42

A földön ideiglenesen tartózkodó szellemekről........................................ 43

A testnek feltámadásáról, Adelma m. útján............................................ 45

A testi erők feltámadásáról: a Névtelen Szellem közleménye................... 46

A „halottlátó” asszonynál, Balló Kálmántól............................................ 48

T. M. Peebles orvos és filozófus vallomása a spiritizmusról..................... 55

Húsvéti üdvözlet olvasóinknak............................................................... 57

Továbbra is múltunkról, hogy elviselhető legyen a jövő!

Igen, mert jó előre - az 1930-as évek óta - mondják odaáti Vezetőink, hogy mi várható a most már közelnek mondható jövőben. Soroljuk hát ezeket többszöri ismétlésként, mert nem kicsiny dolgokról, hanem döntő sorskérdésekről: az ellentét erősödéséről, jobbra-balra állításról szólnak ezek a híradások, amiknek közeledtét a valóravált alábbi tények igazolják.

1. „Mert az ördögnek a tudománya olyan hatalmas méretekben fog a világon elterjedni, hogy az megingatja a hitet, megingatja az Írások igazságát és semmisnek jelenti ki azt, amire most /1936!/ a lelkek csoportjai támaszkodnak. A szentírást meghazudtolják. A tévelygés szelleme felveszi a harcot, és az ún. tudomány a szentírásban lefektetett igazságok külső formáját darabokra töri össze.” /Névtelen sz.: Titkos tanítások II. k. 292. o./

2. „Nézzétek meg, hogyan tömörül az egyik táborba a hívők és a hitre szomjazók csoportja - mindegy akármilyen néven, címen, bármilyen keretek közt - és távolodik el tőle a másik csoport, azoknak a csoportja, akik igyekeznek az Istennel szembehelyezkedni, akik még a templomokat is elveszik az egyszerű hívő lelkektől.” /Laurentius: Az utolsó óra munkásaihoz I. k.162.o./

3. „Be fog következni nemcsak a lelkek elkülönülése, de az anyagi világ átalakulása is azért, hogy azok, akik Istennek szolgáltak, egy magasabbrendű, egyszerű, igaz társadalomban élhessenek, amelyben alapvető kötelesség lesz az Úr Jézus Krisztus kijelentése: Ne tégy másnak olyat, ami neked rosszul esnék.”

*

És miként szólnak az egészen friss híradások?

I. Például a BLIKK 2007. február 27. száma eme nagybetűs címszó

alatt: „MÉGIS NŐS VOLT JÉZUS?

NEW YORK - Jézus nem támadt fel, hanem annak rendje, módja szerint eltemették. Ráadásul nem akárhova, hanem egy családi kriptába, ahol felesége, Mária Magdolna, és közös fiuk, Judah mellett talált végső nyugalmat - állítja a Terminátor és a Titanic világhírű rendezője, James Cameron (52) és alkotótársa, Simcha Jacobivici. A filmet az amerikai Discovery csatorna vetíti a napokban

Még 1980-ban bukkantak egy rejtélyes kriptára a jeruzsálemi Talpiotban, egy apartmanház alapjainak kiásása közben. A csaknem 2000 éve lezárt helyiségben tíz koporsót, illetve kőből faragott, ritkásan díszített ládát találtak, amik közül igazán öt az érdekes. A feliratok szerint az egyikben Judah, Jézus fia, míg a másikban Jézus, József fia földi maradványai hevertek. A harmadik koporsón Mária, a negyediken József, míg az ötödiken a Mariamene e Mara, vagyis Mária, a mester felirat állt.

- „Mariamene valójában Mária Magdolna neve, őt ismerték el már Jézus halála előtt is mesterként - állítja Francoise Bovon, a Harvard egyetem bibliatörténésze. Nemrég találtunk egy negyedik századi görög szöveget, amely Mária Magdolnát Fülöp húgaként, és apostolként említi, akinek számos követője volt már Jézus megfeszítése előtt is.”

*

De pár napra rá - szerencsére - a Magyar Nemzet így cáfolja és kommentálja a fenti cikkben foglaltakat:

Alapjaiban megrengetni a kereszténységet

A bulvármédiában megjelenő, Jézus Krisztus személyével és a kereszténység eredetével foglalkozó szokatlan és provokatív írásoknak van egy sajátos, közös vonásuk: általában uborkaszezonban, nagy egyházi ünnepek, húsvét vagy karácsony előtt, tehát nagyböjt vagy advent elején, az azt megelőző hetekben kerülnek piacra. Az idei nagyböjtre időzítve éppen Jézus koporsóját találta meg egy amerikai filmes.

Ez persze önmagában aligha lenne érdekes, hiszen nem most találták meg először Jézus Krisztus sírját, ráadásul az összes többi megtalálástól függetlenül a jeruzsálemi Szent Sírbazilika elég jól működik. Először talán a hetvenes években álltak elő egy „Yhws' br Ywsp” (Jézus, József fia) feliratú osszáriummal, amely hírmagyarázók szerint hajdan egyenesen Jézus Krisztusnak a csontjait tartalmazta. Ez a hamisítás túlságosan direkt volt: nem nehéz átlátni, hogy Jézus földi maradványainak megtalálásával - erre is volt példa - a feltámadást és a mennybemenetelt próbálta negligálni a kereszténység valamely ismeretlenségbe burkolózó barátja.

Kissé bonyolultabb hamisítás volt a 2002-es, amikor novemberben „páratlan értékű” régészeti leletre bukkantak egy izraeli műgyűjtő, Oded Golan raktárában. A szerencsés ember az ifjabb Jakab apostol földi maradványait tartalmazó ládikát birtokolta, legalábbis a hírek szerint. Hogy nagyobb hatást gyakoroljanak a közvéleményre, neves paleográfusok hitelesítették a feliratot, és a.Biblical Archeology Review adott hírt a szenzációról, amelyet először az AP hírügynökség vett át kritikátlanul, majd szinte az összes többi mértékadó hírforgalmazó is. Miért is kételkednének az újságírók a szakemberek véleményében? Abban pedig nem volt hiány: először a Geological Survey of Israel hitelesítette a csontláda eredetiségét, majd Tel-Avivból New Yorkon keresztül Ontarióba szállították a kőfaragványt, ahol a Royal Ontario Museum szakemberei dolgoztak rajta és állapították meg hitelességét ismét. A szélhámosságot végül az Israel Antiquities Authority elégelte meg, és Uzi Dahari vezetésével rövid úton megállapították, hogy a „Ya' kov bar Yosef a khui Yeshua”, azaz: „Jakab, József fia, Jézus testvére” feliratot csak a közelmúltban véste rá valaki nagy szakértelemmel az egyébként csakugyan kétezer éves ládikára. Sajnos az eset nagyon hasonlít a földön kívüli élet „megtalálásához”, amikor is a függetlenség napján maga Bil1 Clinton jelentette be a világraszóló szenzációt - vezető helyet szerezve ezzel talán a világ minden sajtótermékében -, ám a sajnálkozó cáfolatot, hogy tévedés történt, talán már csak valami szóvivő-helyettes tette közzé, és ez utóbbi hír a hírközlőket is kevésbé érdekelte. A hamisított Jakab-osszárium szenzációs felfedezése érthetően nagy visszhangot keltett, különösen az ragadta meg sok újságíró fantáziáját, hogy Jézusnak testvérei voltak, tehát Szűz Mária semmiképp nem volt szűz; de Uzi Dahari cáfolata már kevésbé volt érdekes, lényegesen kisebb médiafelületet kapott.

Nos, James Cameron Oscar-díjas filmrendező legújabb vállalkozása céljait tekintve kevésbé leplezett, mint a Jakab-csontláda hamisítóié, viszont a megvalósítás módja borzasztóan amatőr. A Discovery Channel 2007. február 26-án New Yorkban bemutatott filmje az előzetes beharangozó szerint nem kevesebbet tűzött ki célul, mint hogy alapjaiban rengesse meg a kereszténységet. Igaz, Cameron maga visszautasította ezt a vádat, a valódi célt azonban nemigen lehet elleplezni. Az alkotók páratlan logikával következtették ki, hogy a kereszténység elleni támadás sikere érdekében Jézus Krisztus személyét kell diszkvalifikálni, és nem elméleti fejtegetéssel próbálkoztak, hanem egyszerűen ismét megtalálták Jézus sírját, valamint Mária Magdolnáét és Jézus fiáét, akit történetesen Júdának hívtak. Arról nem lehet tudni, hogy miért éppen most fordult James Cameron érdeklődése az egyébként 1980-ban felfedezett csontláda felé, de az tény, hogy a produkciót a legkülönfélébb szakértők meglehetősen egységesen minősítették tudományosan teljesen megalapozatlannak. Árnosz Kloner, a csontládát megtaláló régész is elutasította Cameron eljárását, ugyanis a feliraton található nevek igen gyakoriak voltak akkoriban, és önmagukban vajmi keveset bizonyítanak, viszont minden lehetséges egyéb érv és körülmény azt igazolja, hogy a csontláda nem lehet Jézus Krisztusé. Ebből a korból eddig három csontládát találtak már, amelyen a Jézus, József fia felirat szerepel, de Cameronnak sikerült kipécéznie egy olyan rossz állapotban lévő osszáriumot, amelyiken nem is biztos, hogy a József szó áll.

Hogy üzleti vállalkozás-e Cameroné, amely a Da Vinci-kódról akar még egy bőrt lehúzni, esetleg egy szervezett keresztényellenes támadás része (netán mindkettő egyszerre), egyelőre titok.

Igazából nincs új a nap alatt. Ezek a nagyszabású „leleplezések” kivétel nélkül legalább ötven-száz éves múltra tekintenek vissza, de van közöttük ókori eredetű is. Ilyen például az, hogy Jézus nem támadt fel, hanem ellopták a holttestét. Azután a tetszhalottságnak, a kábító hatású italokkal, drogokkal elviselhetővé tett keresztre feszítésnek is legalább százéves „irodalma” van. Még régebbi a Mária Magdolna személye miatti botránkozás: már Jézus kortársai is megütköztek a hajdani utcanőn. Az is legalább százéves rágalom, hogy később Jézus feleségül vette Magdolnát. De Mária Magdolnának Jézussal való különös kapcsolatát láthattuk a Jézus Krisztus szupersztárban, a Jézus utolsó megkísértésében is, nem beszélve a Da Vinci-kódról. /L. múlt évi füzetünk 5. számát!/ Tehát az utóbbi időben 10-20 évenként próbálják piacképessé tenni és ismét eredeti ötletként eladni ezt a szélhámosságot. Csak a forma változik, újul meg időről időre: hol műalkotásként, hipotézisként, hol alapos tudományos kutatás eredményeként jelenik meg a gondolat. Régészeti ásatás és DNS-vizsgálat eddig nem volt, Cameron és a Discovery Channel jóvoltából 2007-ben már ennek is örvendezhetünk. Milyen kár, hogy ezúttal nem hallani a tényeket mindig szigorúan tisztelő szkeptikusok tiltakozását. FAY

*

II. Nem sokkal később egy újabb és az előzőhöz hasonló BLIKK újságcikket kapok Bubla Erzsikétől, amit ugyancsak ide iktatok.

A legújabb teória szerint Júdás nem áruló

Vatikánváros - Két évezred után lehet, hogy felmenti a Vatikán Júdást az árulás vádja alól. Egy most megjelenő könyvben, A Júdás evangéliumában azt állítja egy elismert teológus, hogy Júdás Jézus kifejezett parancsára adta fel a Messiást.

Már a Vatikán is foglalkozik azzal a most megjelenő könyvvel, amelyben Jeffrey Archer bestseller író és Francis Moloney teológus professzor, aki mellékesen XVI. Benedek pápa egyik legjobb barátja, Júdás szerepét fejtegetik. A szerzők szerint ugyanis félre kéne dobni azt a két évezredes tévhitet, miszerint a 12. apostol áruló volt, ő ugyanis csak Jézus parancsára cselekedett így. Ha ugyanis a Messiást senki nem adja fel a farizeusoknak, akkor nem tudta volna beteljesíteni a sorsát.

Az elmélet alapját egy 1978-ban Egyiptomban talált kora keresztény szöveg adja, melyben Jézus és Júdás egy beszélgetését rögzítették. Ebben az állítólagos árulónak sokkal magasabb a megbecsültsége, mint a többi apostolnak. „E1 fogom neked árulni a fenti hatalom titkát. Megtudhatod, de emiatt szörnyű kínokat kell átélned” - áll a szövegben. És ez így is lett, hiszen Júdás a Messiás keresztre feszítése után öngyilkos lett. Majd a szöveg legfontosabb mondata: ,,Mindenkit felül fogsz múlni, hiszen azt az embert fogod feláldozni, aki engem belep.” A szövegértelmezés szerint az ember kifejezés ebben az esetben a testet jelenti, így az derül ki, hogy az árulás előre meg volt beszélve.

A vatikáni bibliaintézet szerdán tanácskozik a könyvről, amelyről már ismert bíborosok is nyilatkoztak. Desmond Tutu délafrikai bíboros például lebilincselőnek és meggyőzőnek nevezte a művet, Lord Carey volt canterbury érsek pedig csak annyit nyilatkozott: Értékelem!

Elképzelhető, hogy a Vatikán két évezreddel Júdás tette után felmenti az apostolt az árulás vádja alól?

A téma helyes magyarázatára pedig a „Névtelen Szellem közleményei” című, 1929-ben - nem az Egylet, hanem dr. Leidenfrost Sándor által kiadott - I. kötetéből vesszük és hozzuk az alábbi hiteles választ, mert aki egy kicsit is jártas szellemtanunkban, jól tudja, hogy a közlemény szerzőjét Jézus idejében Péter apostolnak hívták.

Júdásról.

Kérdés: „És az ő püspökségét más vegye el.” (Ap. Csel. 1, 20.) Hogyan értsük ezt ?

Felelet: Nem azt gondolták azzal, amit ma ti a „püspök” szó alatt értetek; akkor nem hatalmat, hanem szolgálatot jelentett ez a szó. A püspök szó „pásztor”-nak értelmezendő.

Kérdés: „Alázuhanván, elhasadt középen és minden belső része kiomlott.” (Ap. Csel. 1, 18.) Miként történhetett ez meg Júdással ?

Felelet: Júdásnak álomlátása volt; alvó állapotában kiment a mezőre és ebben az álomban érte a baja: azaz testét ismeretlen úton szétroncsolva találták. Sokan azt mondották, öngyilkos lett, de mi tudjuk, hogy a rossz lélek kerítette őt hatalmába és felkoncolta természeti eszközökkel. Ezt nem látta senki.

Kérdés: Júdás árulása évszázadokkal előre megjósoltatott és így ő talán nem is tehetett másként. Mi a véleményed erről?

Felelet: Ezt nem úgy kell érteni, mintha Júdás rossz lélek lett volna; vagy nem úgy, hogy neki ezt a munkát így kellett volna elvégeznie, hogy az írás beteljék. Nem! Júdás tette nem öntudatlan cselekmény volt, hanem egy régi, javulni vágyó szellem utolsó erőfeszítése, amikor az utolsó próbáját élte a földön. Tudnivaló, hogy a szférák legderekasabban javulni vágyó szellemei öltöttek akkor ezzel a misszióval testet; Júdásnak a hírvágy és hamisság volt a gyengéje, ő általa tudott a gonosz az Úrhoz férni. Az árulás gondolata nem az utolsó napon érlelődött meg Júdeában, hanem a zsidó papok lelkéből az ő lelkébe szűrődött.

Kérdés: Hiszen ő hiába hallgatta az Urat, ha a sorsa előre meg volt határozva! Nem is tehetett volna mást.

Felelet: De igen. Mindent lehet. Ha ez a Júdás javult volna, támadt volna helyébe száz más. És ha ez a száz vagy az emberiség milliói mind felszabadították volna magukat a gonoszság hatalma alól és mind hittek volna az ő beszédének, akkor a földet kisebb szenvedéssel és hamarább megváltotta volna az Úr. Mivel azonban az emberi szellem a legkésőbben érő gyümölcs, azért a földi erőkből támadnak a Júdások milliói, akik az igazságot, az eszményt bemocskolják, eladják földi kényelemért, testi élvezetért. Ma, amikor az ember már nagyobb műveltséggel és bölcsességgel van a földön, ma éppen ezt a magasabb tudást is Júdás eszméjébe anyagiasítja és elárulja vele a szentet, de nem meri magát a Júdáshoz hasonlítani, mert Júdásban személyt lát s nem az ellentét eszméjét; így tovább gyűlöli a személyt, míg az ellentéteszmének a legbensőbb híve és engedelmes szolgája marad.

Azért, aki embertársát hamis úton bevádolja, aki nyájasság álarca alatt embertársa ártalmára cselekszik, az Júdással egy kenyéren él és az ő boldogtalanságának is részese.

Mit mondjak még Júdásról? Személyéről nem mondhatok mást, mint hogy olyan volt, mint egy lezüllött alak. Júdás minden tekintetben örült annak, hogy az Isten fia, Krisztus vele szóba állt. Mert ő tulajdonképpen régi görög származék volt, akit a római hullám hajtott a zsidók közé; éles elme, furfangos, ravasz, túlfejlett szellem, kinek lelke felüdülve követte a világ világosságát. Júdás bölcselkedő és szellemes volt, s mondom, rögtön felismerte a csodaszerű Mesterben a különös embert, aki iránt mélységes csodálattal és szeretettel volt eltelve, de ránézve még az anyag is megvolt és kezdte számolgatni, hogy az Úr mellett úgysem maradhat soká, és még neki is meghurcoltatásban lesz része. Így azt gondolta, jobb a feljebbvalókkal jóban lenni s vállalta a nyomra vezetést. De nem gondolta, hogy ez vérrel lesz megpecsételve, hogy megöljék az Urat, azt ő nem akarta. Hisz nem volt ő gyilkos, csak a hamisság ragadta el és vitte a kárhozatba. Az ember is hányszor nem akarja tudni, hogy beszédével, tettével mit tesz! Azt hiszi, ártatlan tréfát űz vagy pedig egy kis megengedhető önzésből hamiskodik, árulkodik és nem tudja, hogy az a kő, amit elhajít, hol áll meg. Nem sebez-e egy lelket halálra. Nem rántja-e a kárhozatba vagy nem löki-e a bűn posványába. Ő csak hamiskodik és Júdással együtt sír, mikor a szenvedőben a tiszta eszmény megtestesítőjét látja szenvedni. A vértanúk ezrei s a hívek milliói, a hű és erkölcsös szívek sokaságában az eszmékért küzdő és buzgón kitartó lelkek között mind a hamis Júdások szelleme az, aki őket szenvedtette.

Míg ez az eszme a földburokra szellemet fog vonzani, addig mindig meglesz ez az eszme, nem halt meg Júdással. Ezt az eszmét a világosságnak kell áthatnia, és ettől szabadulnia kell az embernek, amikor ez megmutatja undokságát. Még pedig az ellenkezőjébe kell átöltöznie: az őszinteség és igazság eszméjébe, mert ebből fakad a szeretet. Mert akkor szeressünk valakit, ha a mi hibáinkat, gyengeségeinket, gonoszságainkat elnézi, simítgatja? Ez képmutatás, nem szeretet! Szeretet akkor, ha a világosságnál megmutatja a bűn undokságát és fájdalmasan faragja a lélek kiálló fattyúhajtását, a bűnt. Ezt nevezzük mi szeretetnek. Milyen jó tanító a sors, mely sokszor fájdalmas helyen érinti a javulni kívánót, és ez mégis szeretettel ad hálát a szeretet Istenének, hogy engedi róla lefaragni ezt.

*

III. A legfrissebb ide illő hír pedig a Magyar Nemzet 2007 március 26.-i alábbi cikkéből kitűnően az, hogy a provokáló ellenfél már nemcsak az egyházakat, hanem az ún. idealista, Istenhívő eszmeáramlatok képviselőit - köztük bennünket is - merészel támadni valótlan állításokkal. A cikkhez előre csak annyit, hogy a szóban forgó, magyar származású, 1926-ban elhunyt amerikai bűvészkirály: Harry Houdini, annak idején sorozatosan támadta a spiritiszta médiumokat, őket leleplezni igyekezett, holott saját rendkívüli mutatványai is bizonyos médiumi képességen alapultak. A részletek „Bevezetés a Spiritológiába” I. k. 97-99. oldalain olvashatók. Ezen felül legújabb hír még az is, hogy egy Magyarországon élő fiatal szabadulóművész azt állítja magáról, hogy ő az elhunyt Houdini reinkarnációja. /L. RÉGI-ÚJ ÉV. 2006. évfolyamának 239. oldalát!/

Exhumálják Houdini földi maradványait

Rokona kérésére exhumálják az Egyesült Államokban 1926-ban elhunyt világhírű szabadulóművész, a magyar származású Harry Houdini földi maradványait. A vizsgálatnak arra kell fényt derítenie, betegség vagy esetleg méreg okozta a halálát.

HÍRÖSSZEFOGLALÓ

Több mint nyolcvan évvel a halála után kiderülhet: méregkeverők végeztek-e az amerikai Detroitban 1926-ban elhunyt szabaduló-művésszel, Harry Houdinivel - adta hírül a BBC. A magyar származású mutatványos - eredeti nevén Weisz Erik - a hivatalos verzió szerint perforálódott vakbele áldozata lett, boncolást azonban nem rendeltek el, a halotti bizonyítványt pedig csak a temetés után állítottak ki. Mivel Houdinit többször életveszélyesen megfenyegette egy okkultista szekta, azóta is é1 a gyanú, hogy valójában megölték. Testvérének unokája most úgy döntött, végére jár a dolognak, s kérésére ma exhumálják világhírű rokona földi maradványait.

A Spiritualisták nevű szekta azért gyűlölte a művészt, mert az fellépésein gyakorta gúnyolódott átlátszó praktikáikon, állítólagos túlvilági kapcsolataikon. William Kalush és Larry Sloman, a Houdini titkos élete című tavaly megjelent könyv szerzői nem kevesebbet állítanak, mint hogy Houdini halálához köze lehetett a szektához tartozó Sir Arthur Conan Doyle-nak, a Sherlock Holmes-történetek világhírű írójának. Doyle ugyanis egy 1924-ben keltezett levelében azt írta: Houdini hamarosan mindenért megfizet, és pontosan azt fogja kapni, amit megérdemel.

Az MTI úgy tudja, a szakértői csoportban helyet kapott az a Michael Baden, aki tagja volt a John F. Kennedy és a Martin Luther King halálát vizsgáló bizottságoknak is. /Az előzményeket L. „Bev. Spir.” I. k. 97-99. o. Egyben javasoljuk az MTI-nek, hívja fel a BBC figyelmét e cikkre, mely szerint itt nálunk egy valaki azt állítja, hogy Houdini az ő személyében újra a földön van, hogy a múlt életében elkövetett hibáit helyrehozza! Íme a kegyelem! /

*

IV. A fentiek már szerkesztve voltak, amikor kapom Karsay István barátunktól az alábbi - pontosan ide illő, így mellőzhetetlen - e-mailt:

Elgondolkodtató

Nemrég kaptam egy érdekes írást, amit szeretettel megosztok most veletek:

Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselőit: Ha van Isten, miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket? Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre.

Billy Graham leányával készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?

Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:

Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén?

O Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.

Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben.

Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk, rendben.

Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól működik

Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.

És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv-műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.

Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja.

*

Úgy gondolom, nem adódik fényesebb alkalom - a fenti e-mailnak e pillanatban történt érkezésénél - az évek óta halogatott, „Isten mindentudása és a szabad akarat” című, az ÉV. 1928/4 számában S.H. jelű /Szebenyi Henrik/ értekezés közreadására. Eddig komolyan tartottam ugyanis attól, hogy ilyen témának felvetése gyengítheti az ébredező emberek Istenbe vetett hitét. Úgy látszik azonban, hogy az emberiség - a fenti rosszak hatására - felnőtt az igazság kimondásához, és képes elgondolkozni sok mindenről, így a jó és rossz eredetéről is.

Isten mindentudása és a szabad akarat.

1. A kérdés felvetése.

Az Isten mindenható és mindentudó. Így szól a Tanítás. Szellemgyermekeinek szabad akaratot adott, mellyel választhatnak, hogy Feléje haladjanak-e, avagy Tőle eltávolodjanak, a jót kövessék-e vagy pedig szembehelyezkedjenek a mindeneket betöltő Szeretet törvényével.

S úton-útfélen halljuk ennek a megfejthetetlennek látszó ellentmondásnak a felvetését: lehet-e az Isten mindenható, ha a szellemeknek szabad akaratot adott? Lehet-e mindent tudó, ha a szellemek cselekedete szabad akaratuk függvénye és következménye? És vajon jó-e az Isten, aki a világot megteremtve, sok-sok ellenszegülő gyermekének a nyomort tette kenyerévé. Aki a szabad akaratnak adományozása által lehetővé tette a legfájdalmasabb következmények beköszöntését, amelyek pedig az Őáltala teremtett törvénynek folyományaképpen érik az ellenszegülőket?

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztatják mind a hívő, mind a hitetlen testvéreinket (hiszen a hit csirája ez utóbbiakban is benne van) s vagy megoldatlanul hagyván e kérdéseket, napirendre térnek felettük, vagy túlságosan rágódván rajtuk, rövidlátó következtetésekkel magukra erőszakolt istentagadásba vezettetik magukat. A „hivők” rendszerint az előbbi megoldást választják s így hitük gyakran „vakhit”-té lesz. De még spiritista testvéreink is legtöbbször szemet hunynak ezek előtt a problémák előtt, amelyek pedig állandóan és égetően ott settenkednek a lélek belsejében, vagy pedig oly közszájon forgó megoldásokkal elégszenek meg, amelyek éppenséggel nem is érintik a kardinális kérdés mélyét. Egy ezek közül pl. az a feltevés, hogy Isten előre kiszámítván a szabad akarat megadása folytán előálló összes következményeket, gondoskodott egyúttal a mindenkori kompenzációról, kifejtésről: semmi sem érheti Őt készületlenül. Egy másik megoldás szerint Isten a következmények törvényét úgy teremtette meg, hogy a szeretetlen, fejlődésellenes cselekedetek maguk után vonják a megfelelő, gyakran fájdalmas, a szeretet medrébe visszatérítő ellenhatásokat, s így az egyes bűnöző szellemek rendeltetésük útvonalától csak kisebb-nagyobb mértékben térhetvén el, végül mégis a boldogságra jutnak és így beteljesül rajtuk a jó Isten akarata.

Mindezek a megoldások azonban, érintsék bár az igazságnak egy részét, a feltett kérdésre mégsem adják meg a maradéknélküli választ, mert még mindig nincs megoldva az, hogy vajon az Isten, aki szellemgyermekeinek szabad akaratot adott, előre tudja-e teremtésünknél, hogy melyik gyermeke fog bukni és melyik nem? Ha pedig az Isten ezt nem tudná, nem volna mindentudó.

Meg kell azonban itt említenem e „megoldásoknak” egy másik fajtáját is. Ezeknél az Isten mindentudása kiindulási pont, szemben az előzőekkel, amelyeknél a szabad akarat viselte ezt a szerepet. Azt mondják: az Isten mindentudó és mindenható. Ezért mindenkinek sorsát, vágyát előre tudta, akarata szerint állította a világába s így már teremtésekor predesztinálta a szellemet jóra vagy rosszra, bár végül mindenkit visszatérít a jóra, a boldogságra.

Míg tehát az előbbi megoldásoknál az Isten mindentudása nem kap kielégítő magyarázatot, az utóbbiaknál a „szabad akarat” sikkad el s így a kétféle megoldás egyike sem képes hiány nélkül fedni az Istenről és teremtéséről a Bibliában és tanainkban lefektetett kinyilatkoztatásokat, amelyekről pedig bensőnkben is érezzük, hogy igazak.

Hogy általában a logikánkkal nem tudjuk követni a kinyilatkoztatott és átérzett igazságok ellentmondástalan megfejtését, annak oka az, hogy a materiális világban lekötött gondolkodásunk a logikának egy olyan fajtáját szokta meg, amely teremtett lényegiségekre, tárgyakra vonatkozik, s mely bukásunknál fogva állandóan hajlandó volt következtetéseiből a teremtő Motort kikapcsolni, nem tudván átfogni a végtelen Isten vonatkozásait a végesben. Gondolkodásunk mindig csak a maga cirkulusaiban forog s csupán nagy megerőltetéssel képes az örökkévaló törvényekbe bekapcsolni a véges törvényeket - hogy Emánuel szellemében beszéljünk - s az e kapcsolatból mutatkozó paradoxonokat, látszólagos ellentmondásokat kikü-szöbölni. Aki erre az erőpróbára nem hajlandó, jobb, ha az igazság átérzésének sugallatánál marad s az éget