Gondolatok a „másságról”. Ennek az írásnak az alapgondolata a mostani budapesti meleg felvonulás, és az ahhoz kapcsolódó történések adták ennek az írásnak az alapfonalát. A duál – törvény pontosan beszámol a szellem fejlődéséről a szeretetben, és ennek az állomásnak egy része sok esetben az, amikor a szellem nem találja meg a fizikai síkon a szeretetet a másik nemben, és fejlődésének egy időszakában a saját neme felé fordul. Egy idő után, amikor rájön, hogy a szeretet a másik nemben található meg, és az azzal lévő rendszeres kapcsolatban. De így – törvényszerűen – életének egy szakaszában a fizikai síkon homoszexuális, leszbikus lesz (esetleg transzvesztita, bár ez igaziból nem ebbe a kategóriába sorolható), majd egy – vagy esetleg pár élet után újra visszatér a normális kerékvágásba. Szellemtanilag ez teljesen normális, a mai fejlettebb (spirituális) kultúrájú embereknek ezt már el kell fogadni, természetesen a jó ízlés határain belül, mert azért ne felejtsük el, hogy a „fekete” erő is dolgozik rendesen megtévesztve az emberek nagy részét, és érzékiségükön keresztül hat rájuk, eltávolítva céljuktól. Erre a legalkalmasabb a paráznaság, erről a szellemi közlések be is számolnak. Visszatérve a mostani esetre, a mai kor felvilágosult ateista embere (kis szellemiséggel fűszerezve) már betegségnek hívja, és nem ítéli el szerencsére. És most lépjünk egy másik területre, de maradva a duál –törvénynél. Vannak, akik megvetik a másságot, mert vagy tudatlanok, vagy maguknak is problémájuk van ezen a területen! Nagyon meglepő dolgot mondok azoknak, akik járatlanok ezen a területen, de sok férfi a férfiasságának a hiányát úgy próbálja meg leküzdeni, hogy sokkal férfiasabbnak akar látszani társainál. Edzettebb, rövid a haja, sugárzik belőle a férfienergia, miközben a leggyengébb a gyengék között, várja a simogatást, és sír, amikor senki se látja! (Ami persze soha se baj) Meglepő, de például nagyon sok mássággal szenvedő ember van a biztonsági dolgokkal foglalkozó emberek között, mert itt próbálják meg pótolni – vagy megkeresni – a hiányzó énjüket. Ami még meglepőbb, hogy sok „normálisnak” tűnő embertársunkban látensen bujkáló szeretetéhség, azaz a fejlődési szakaszuknak megfelelő azonos neműekkel történő kíváncsiságuk bennük szunnyad, így a nagy „verekedők” komoly részében rejtett homoszexualitás vélhető fel, de a kifejlődő jó irányba induló szeretetük ezt már elveti, és sok esetben ezt tiltakozásként élik meg, mert ez lelkük mélyén, még komoly problémát okoz. Így ezt sok esetben agresszíven vezetik le, szinte haragudva „önmagukra”! Természetesen ezt nem lehet mindenkire egyérdeműen kijelenteni, mert vannak, akik még most élik ki fejlődésük eme szakaszában az erőszakosságukat, mert spirituálisan még ott tartanak! Mert nem ismerik az örök mondást: Konfuciusz (Beszélgetések 15, 23) Amit nem kívánsz magadnak, azt ne tedd másnak se. Hillel (Sabbath 31a) Ne tedd mással, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek. Jézus (Mt.7 12., Lk 6 31.) Amit tehát szeretnétek, hogy emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük. Iszlám ( an-Nawawri 40 Hadit 13) Senki sem igaz hívő közületek, amíg nem kívánja testvére számára ugyanazt, amit magának kíván. Dzsainizmus ( Sutrakritanga 1.11.33) Úgy bánjon az ember a világ minden teremtményével, ahogy szeretné, hogy vele bánjanak. Buddhizmus (Samyuta Nikaja V. 353.35-354.2) Ami se nem kellemes, se nem örvendetes számomra, hogy okozhatnám azt valaki másnak. Hinduizmus (Mahabharata XIII. 114.8) Nem volna szabad úgy viselkednünk másokkal szemben, ahogy az nekünk magunknak kellemetlen volna. Ez az erkölcs lényege. Szeretettel. Karsay István Budapest, 2008-07-06 karsay@vnet.hu