Karácsonyi gondolatok. Karácsony van, Szenteste, most vittem haza az édesanyámat és nézem az üres, kihalt utcát. Most a koldusok is fedett, meleg helyre és közösségbe, társaságba mentek. Csend van, és nyugalom. Időnként egy – egy pár sietős léptekkel megy még az elkésett esti vacsorára szeretteihez. Ki van világítva a Budapest belvárosa csodálatos fényekkel, de érdekes módon bennem nincs karácsonyi hangulat, mint azokban a sietős emberekben, akik lekésett vacsorájukhoz sietnek. És azon gondolkozom, hogy miért nincs bennem különleges érzés? De hamar rájöttem a válaszra! Én az év minden napján karácsonyt tartok, nekem az év minden napja és órája ünnep, és így élem az életem. Ezért nekem a karácsony érzelmileg ugyanolyan nap, mint az év bármelyik napja! Sok ember kizárólag a szeretet ünnepére időzíti látogatásait rokonaihoz, belefulladnak az ajándékozásba, pótolva az egész évi szeretetlenséget, a kihagyott szép szavakat, a meleg simogatást, a törődést, de ne gondolják ezek az emberek, hogy a pénztárnál kifizetett számlával rendezik adóságukat! Sok elhagyott embertársunknak fontosabbak az évközben kapott meleg szavak, mint az egyszeri, ajándékokkal tömött szatyrok. Évközben, a magányos hétköznapok szürkeségében édesanyák, édesapák, nagymamák, testvérek, elhagyott gyermekek várják, hogy rájuk nyissák az ajtót, telefonon felhívják őket szeretetteik, fontos nekik, hogy érezzék a törődést, és azt, hogy még fontosak valakinek a számára! De soha nem késő magunkba nézni, önkritikát gyakorolni, és kinyújtani segítő kezünket a másik felé! Életünk nagy lépése az is, ha felismerjük, ha valami bűnt követtünk el valakivel szemben, aki már eljut erre, nagy lépést tett. Mert ez a bűnbánattal jár, és ennek utána a bocsánatkérés a következő lépése. És ha nem mi követtünk el bűnt, hanem velünk szemben követték el, akkor a legnagyobb, amit MI tehetünk, hogy elfogadjuk az alázkodva kinyújtott bocsánatkérő kezet, és mindekinek mindent megbocsátunk, és a szeretet érzésével pecsételjük meg ezt a pillanatot. És erre nagyon alkalmas a karácsony, és az is, hogy ha kell MI tegyük meg az első lépést! Karácsonykor eszünkbe jut egy 33 éves fiatalember, aki vérét áldozta értünk, leköltözött a fizikai síkra a legmagasabb szellemi szférából, hogy szeretetet hirdetve megmentsen minket szenvedése árán egy örök életre. Ha igaziból a szívünkben él a Krisztusi szeretet, akkor ne csak karácsonykor, hanem az év minden napján éljünk a Hegyibeszéd csodálatos tanítása szerint. Édes Jézusom, köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten. Befogadlak, mint Uramat, megváltómat. Kinyitom előtted életem kapuját, és kérlek, irányítsd úgy az életem, ahogyan azt Te szeretnéd. Ámen. Karsay István 06-309-324-920