Dimenzióváltás és a medence kapcsolata.

Minap üldögélek Veresegyházon a termálmedencében, és eszembe jutottak érdekes gondolatok! Hogyan lehet a legjobban megérteni a mostani helyzetünket a legegyszerűbben?

A medence a föld, és akik betegek azok beutalót kapnak a fürdőbe, hogy gyógyuljanak.

A medencében csak 20 percet lehet tartozódni az ajánlás szerint a veszélyek miatt, így ki kell menni pihenni rendszeresen. Ez a be és kimenetel az élet – halál, leszületés a földre, és visszatérés a szellemi otthonunkba.

Vannak viszont renitens emberek, akik nem mossák meg a lábukat, őket az úszómester figyelmezteti erre, és közli, aki nem tartja be a szabályokat, sokáig nem mehet be emiatt a medencébe, mert rossz volt. Ez gyakorlatilag az 1. szellemi szféra, amit köznyelven pokolnak hívunk, de semmi köze az ördögökhöz és az üstökhöz, itt addig kell tartózkodni, míg fel nem fogjuk, hogy a földön nem szabad bűnben élni, nem szabad bűnismétlése esni. (Tisztítótűz)

Vannak, akik ugrálnak, és rosszalkodnak a medencében, őket idő előtt kiküldi az úszómester a medencéből, ezek azok az emberek, akiket a spirituális fejletlenségük, bűneik miatt idő előtt levesznek az ÉLET színpadáról. És lesz idők gondolkozni azon, hogy érdemes-e betartani a szabályokat, és az úszómester, amikor látja rajtuk a megbánást, beengedi őket a medencébe.

Akkor most közeledjünk a dimenzióváltás kérdéséhez!

Nagyon sok renitens emberke van, akik a sok figyelmeztetés és kitiltás hatására se tartották be a szabályokat, nekik építettek egy gyerekmedencét sokkal távolabb a másik medencétől, és ők büntetésből nem mehetnek be a nagymedencébe, és addig kell a gyerekmedencében tartózkodni, míg sok – sok idő után be nem bizonyítják, hogy alkalmasak arra, hogy bemehessenek a nagymedencébe. Ez lefordítva a mi nyelvünkre azt jelenti, hogy mi a 6. napkörben vagyunk, és készen van a 7. napkör, ahova azokat az ember – szellemeket száműzik, akik képtelenek voltak betartani a játékszabályokat hosszú – hosszú időn keresztül, s sok figyelmeztetés dacára is. (János Jelenések, ”száműzve az örök sötétségbe”)

Meg lesz tisztítva a nagymedence, és csak azok lesznek benne, akik méltónak bizonyultak, azaz a föld (és a 6. napkör a mi Kozmoszunkkal együtt) megtisztul.

Sokan találgatják, hogy mikor kell elhagyni a nagymedencét, és okoskodnak, hogy ha el kell menni a medencéből, akkor véglegesen bezárják a fürdőt (világvége), sőt ők pontos időpontot is tudnak (2012. december vége), miközben csak annyit hallottak csak erről, hogy a mérnökök beszéltek a parton, hogy felújítják a medencét és kitisztítják. De azt nem hallották meg, hogy utána újra be birtokba lehet venni azoknak, akik méltók rá! Emiatt rémhíreket terjesztenek, ijesztgetve társaikat, akik páran végső elkeseredésüknek elkezdenek rosszalkodni azzal a felfogással, hogy kihasználják az utolsó pillanatot, amit még a medencében tölthetnek!

Szerencsére sokan azonban felfogták, hogy nagy a baj, és szeretnének itt maradni arra a kis időre is, és elkezdenek javulni, hogy megmutassák az úszómesternek, hogy ők erre képesek, és nem lesznek kitiltva a maradék időre a medencéből.

Az úszómestert hiába kérdezik, hogy mikor lesz felújítva a medence, ő azt mondja, hogy a pontos időt a fürdő üzemeltetője ismeri csak, még ő se, így elkezdenek sokan találgatni, pedig hiába, lehetőségük sincs rá, hogy eltalálják! („a pontos időt az Atya tudja egyedül”)

A strand vezetője rendszeresen figyeli a nagymedence állapotát, és amikor jónak látja bezárja, és felújítja, de még ő maga se tudja, hogy ez mikor történik meg.

(Bibliai tanítások szerint, amikor a jó gazda szeme látja, hogy beérett a vetés, akkor kezdi az aratást, de ugye ez időjárásfüggő! És befolyásolja a termés érése, érettsége)

Most jön egy nagyon fontos dolog!

Mikortól nem lehet bemenni a nagymedencébe? Erre sokaknak több időpont is van, ami folyamatos, és egyénre szabva.

Vannak, akik annyira rosszak, állandóan rosszalkodnak, ugrálnak a medencében, itt az úszómester a saját hatáskörében eltiltja őket a nagymedence használatáról, kiküldi őket a partra a padokra ültetve őket, és amikor készen van teljesen a gyerekmedence, beengedi őket oda, addig meg vágyakozva nézhetnek a nagymedence után és gondolkozhatnak.

Mi nyelvünkre lefordítva ez azt jelenti, hogy akik olyan életet élnek, hogy már látszik rajtuk, hogy képtelenek a változásokig megjavulni, utolsó életüket élik a fizikai síkon, és már nem születnek, nem inkarnálódnak vissza, részükre a kegyelem ideje lejárt.

Amikor a medencébe bemegyünk, minden egyes alkalommal újra és újra jegyet kell váltani, azaz amikor átmegyünk a tisztítótűz állapotán, és Isten megmásíthatatlan minősítési törvényei jónak látják, leszülethetünk a földre.

A fürdő este hétig van nyitva, jegyet csak hat óráig adnak a pénztárnál. Így akit kitilt az úszómester, és nem tud jegyet venni még az utolsó pillanatban, lekési a nagymedence fürdési, gyógyítási lehetőségét. Most ezt éljük meg ebben a pillanatban. És nagy sorban állás van!

Vannak, akik most sorban állnak, és megpróbálnak az utolsó pillanatban bejutni!

Vannak, akik nem fogják fel, hogy bezár a pénztár, és rosszalkodnak, és nem értik meg, hogy ha az úszómester kitiltja őket, akkor a gyerekmedencébe lesznek száműzve. Pedig a nagymedencébe lévő okos társaik rendszeresen figyelmeztetik erre őket, és elmondják, hogy milyen veszélynek vannak kitéve. Ez a bibliai „megpecsételés” A bibliai 144000 egy kitalált szám, ezzel csak azt jelképezték, hogy számszerűen ki lesznek tiltva az emberek, akik alkalmatlanok az együttlétre, nevesítve, amikor elkövetkezik a pontos változás ideje, azaz a fürdő felújítása.

(Csak halkan jegyzem meg, hogy erre a kitalált számra teljes szellemi iskolát, tanfolyamok épülnek, drága pénzért biztosítva a helyüket azoknak, akik beiratkoznak rá. Könyveket árulnak szintén jó pénzért, biztosítva ezzel az írójának anyagi hátterét, amivel a félelemben lévő társaikat rémisztgetik. Persze vannak „komoly” tanítómesterek, akik fennhangon közlik, hogy ők az emberiség megmentésért vannak a földön, már nem is kellene itt lenniük, és egyike a 144 ezer felemelkedett mesternek. Valószínűleg ők a gyerekmedencében fognak felébredni! A medencében a fürdők fele vagy esetleg kétharmada is ki lesz tiltva, és mennek a másik medencébe, ilyen komoly a tét!

Most folyik a megpecsételés, azaz aki méltónak bizonyul az utolsó pillanatban, hallgat társaira, az megmenekül, és visszajöhet a medencébe.

Sokan fennhangon hirdetik, hogy nincs is úszómester! Fogjuk fel, hogy a víz szintje a fizikai sík, és a szellemi sík (asztrálsík) határa, minél bűnösebb a szellem, annál mélyebben van a fizikai síkban, azaz a víz alatt, így képtelen látni az úszómestert (Jézus), a strand igazgatóját (Mennyei Atya), mert a víz alól nem lehet kilátni.

Sőt azt suttogják a társaiknak, hogy nincs is úszómester és igazgató, ez csak kitalált dolog, sőt szerintük víz sincs, mert nem veszik észre, hogy ők a vízben élnek! Mert az életterük, csak természetes, és nem látják ezt meg. Persze azért vannak, akik találgatnak, hogy lehet, hogy van élet a vízen kívül is, mások meg nevetnek ezen a gondolaton!

A partról a pihenő (nem kitiltott társaik) bekiabálnak nekik, hogy segítsék őket amikor rosszalkodnak, de minél mélyebben vannak, annál messzebb távolodnak a víz felszínétől, így képtelen meghallgatni társaik hangját, aki a víz felszínén úszkál, az meghallja, minél feljebb van, annál jobban hallja. Ez a mi nyelvünkre lefordítva azt jelenti, hogy az őrangyalaink, szellemi segítőink segítenek minket a másik világból, de aki nagyon mélyre le van süllyedve az anyagi világba, az elveszti a kapcsolatát őrangyalával, vagy nehezen hallja meg a hangját!

Minél feljebb van, annál erősebben hallja a segítői hangát!

Vannak sajnos, akik a víz alatt rosszalkodnak, mert azt hiszik, hogy az úszómester nem látja őket, pedig fentről a partról mindent lehet látni az átlátszó vízben egyidőben, nincsenek elrejtett titkok, rosszaságok, csak ők hiszik ez. Az atya szeme mindent lát, és minél magasabban van valaki, annál nagyobb rálátása van a dolgokra!

Vannak sajnos, akik annyira rosszak, hogy be se mehetnek a medencébe, pedig beutalták őket a fürdőbe. Ezek azok a sötét erők, akik még odáig se juthattak el, hogy méltók legyenek a testetöltésre a fizikai síkon. Ellenben akkora és erős hangjuk van, hogy lehallatszik a víz alá is, erősebb, mint az őrangyaloké, és mondják, hogy csak rosszalkodjatok, nincs is úszómester, strandigazgató, miközben ezt szándékosan mondják, pedig tudják az igazságot!

De céljuk az, hogy megtévesszenek nagyon sok fürdőző embert, mert a kismedencében azt hiszik, hogy újra ők lesznek a parancsolók, vezetők, mint sokáig tették ezt a nagymedencében, amíg meg nem jelent törvényszerűen az úszómester, azaz Jézus leszületett a fizikai síkra.

Az úszómester mielőtt megjelent a medence partján elkezdte megtisztítani a medence környékét, azaz Jézus átvilágította a szellemi szférákat, mielőtt megjelent volna.

A rosszak fővezetője azt mondta az úszómesternek, hogy ha annyira okos, akkor bizonyítsa be, hogy ő is tud úszni, és be tudja tartani a játékszabályokat, és akkor kiengedi a medencéből pihenni azokat, akik már nagyon fáradtak ugyanis akkora ereje volt, hogy visszatartotta az elfáradt, de már gyógyult fürdőzőket. Az úszómester elvállata a feladatot, bement a már koszos, felújításra váró medencébe, bekoszolva ezzel magát a felemelő cél érdekében!

Azaz Jézus magára vette a világ bűneit, a fizikai sík gonosz gondolatokkal teli rezgéseit! Így nem a bűneinket vette el, hiszen aki rosszalkodik a vízben, az attól, hogy az úszómester is vizes lesz nem fog megjavulni. A javulás akkor következett be, akkor kezdődött el, amikor az úszómester arra rövid kis időre, amit a vízben töltött elkezdett tanítani, és megértette a fürdőzőkkel, hogy legyenek jók. Persze a sötét erő a partról komoly kísértésnek vettette alá, megígérte, ha itt marad, akkor Ő lehet a medence Ura és parancsolója, persze csak úgy, ha a helyettese lesz, és őt szolgája.

Ez volt Jézus megkísértése és próbája. De az úszómester kiállta a próbát! Megpróbálta a sötét erő a vízbe fojtani dühében, és rávette a mélyben lévő fürdőzőket, hogy öljék meg az úszómestert, és akkor ő marad örökre a medence ura, és nem lesz változás. Ezt még ő maga is elhitte. (sátáni erők)

De ezt más a strandigazgató is érdeklődéssel szemlélte, hiszen az Ő engedélyével ment be az úszómester, aki egyben a elsőszülött gyermeke is volt, és ezért bízta rá ezt a komoly feladatot.

Amikor látta, hogy belefojtják a vízbe a gyermekét, amikor a gyermek elájult érte nyúlt, kiemelte vízből és megmentette.

A gyermek (úszómester) nem haragudott a fürdőzőkre, mert nagyon szerette őket még így is, hiszen a rokonai voltak egytől – egyig, testvérei oldalágon, és ott maradt továbbra is úszómesternek mellettünk, vigyázva és óva őket. (Kereszthalál, feltámadás)

Felvett egy búvárruhát is, és mégegyszer lement a medence aljára, hogy megmutassa kétkedőknek, hogy van élet a medence vízén kívül is, egy ideig még a medencében tartózkodott, majd amikor jónak látta, érezte, hogy sokan hallgatnak a szavára, elment a medencéből, mert akik hallgattak rá, elvállalták azt a feladatot, hogy hirdetik igéit, azaz Jézus szétküldte a tanítványait a föld több részére. (Ekkor jelent meg tanítványai számára, és folytatta, kiegészítette a tanításokat, többek közt bizonyítva, hogy van a víz felett, sőt a medencén kívül is élet)

A sötét erő a partról persze dühös lett, mert elvesztette a fogadást az úszómesterrel szemben, és köteles volt kiengedni azokat a tiszta és gyógyult fürdőzőket, akik már méltók voltak rá.

Sőt, ha tudta volna, hogy az úszómester vízbefojtásával csak azt érte el, hogy egyre többen rájöttek, hogy van élet a medencén kívül, akkor békén hagyta volna az úszómestert, mert pont ezzel a cselekedetével pont ellentétes hatást ért el. De már késő volt.

Az úszómester nagyon okos volt, és előre látta, hogy az Ő szellemiségét, nem fogja legyőzni a partról kiabáló rosszalkodó fürdőzők főnöke, de azt is tudta, hogy törvényszerűen hatást tud gyakorolnia vízben a fizikai testére, így előre tudta, mielőtt bement volna vízbe, hogy ez be fog következni. De bízott a strand vezetőjében, az édesapjában, aki megígérte, hogy állandóan figyelni fogja, és ha baj lesz akkor megmenti, így ezzel a tudattal is ment be a vízbe!

Volt pillanat, amikor még Ő is kételkedett, amikor fojtogatták és fuldoklott, és felkiáltott. „Atyám miért hagytál el engem!”, de rájött, hogy nem hagyta el, csak a vízben nem tudta, hogy az Atya mikor menti meg, mikor látja fentről, hogy melyik pillanatban kell beavatkozni.

De eszébe jutottak édesapja szavai, megnyugodott, bízott benne, sőt hangosan megbocsátott a kínzóinak, sőt kérte a strandigazgatót, hogy bocsásson meg Ő is a mélyben lévő fürdőzőknek, mert „nem tudják, hogy mit cselekszenek”

Nem sokára zár a strand, felújítják a medencét, készül a gyerekmedence, és már nem lehet belépőt váltani. Zárás előtt pár másodperccel vagyunk. Az úszómester figyelmeztetett minket, hogy amikor leromlik a medence állapota akkor fel lesz újítva, és elmondta, hogy mik fognak bekövetkezni, omló vakolat például, mert Ő ezt előre látta, persze nem hittek neki sokan, de az idő bebizonyította, hogy neki lett igaza. Ki nem hisz benne csak olvasson bele a János Jelenésekbe, és kapcsolja be a híradót!

Most jön egy nagyon fontos dolog!

Ha visszaemlékszünk, az írás elején elmondtam, hogy azok vannak a fürdőbe, akik betegek lettek, és be lettek utalva. Így az egészséges lényektől mi elszakadtunk, mert a saját viselkedésünkkel beteggé tettük saját magunkat, és így emiatt el kellett hagyni igazi lakóhelyünket, mert ott is rosszak voltunk és ebbe betegedtük bele, mert az hatással volt ránk.

Sorra utaltak be az orvosok minket egyik helyről a másikra, míg a gyógymedencében kötöttünk ki, az akkori utolsó lehetőségünkön, de most a medence egy gyógyító szinttel feljebb lép, és lesz egy alacsonyabb szintű gyógyító gyerekmedence is, a végső állomás.

Ha kiszabadulunk gyógyultan a fürdőből, akkor tovább kell menni rehabilitációk sorozatán, bizonyítva, hogy gyógyultak vagyunk, és ez még hosszú időbe telik, mire hazaérünk!

Azaz visszatérünk a paradicsomi síkra, ahonnan eljöttünk szabad akarattal megbetegítve magunkat édesapánk, a Mennyi Atya figyelmeztetése ellenére.

Kedves barátom remélem Te időben megváltottad a strandjegyed vagy bérleted van, és visszatérhetsz a felújított medencébe, vagy esetleg feljebb emelkedhetsz, és elhagyva a strand terültét  elindulsz visszafelé a gyógyulás hosszú, de gyönyörűséggel teli útján.

Írta: Karsay István mediális úton szellemi segítőjének segítségével.

Csömör, 2010-03-07

Kiegészítő anyagok.

Történet a halakról.

Néhányan, akik hitetlenek voltak, Jézushoz jöttek és szóltak:

-         Azt mondtad nekünk, hogy az életünk Istentől való, de mi soha nem láttuk Istent, nem is ismerünk ilyent. Meg tudod mutatni nekünk azt, akit te Atya – Anyának és az egyetlen Istennek nevezel? Mi nem tudjuk, hogy létezik-e Isten.

-         Jézus pedig így felelt nekik, mondván:

-         - hallgassátok meg a példabeszédem a halakról.

Egy folyóban a halak beszélgettek egymással és szóltak:

-         azt beszélik, hogy a mi életünk a vízből való, de még soha nem láttunk vizet, nem is tudjuk, hogy mi az.

-         Más halak, akik okosabbak voltak a többieknél, szóltak:

-         - hallottuk, hogy a tengerben él egy okos és tanult hal, aki minden dolgot ismer. Menjünk el hozzá és kérjük meg, mutassa meg nekünk a vizet.

Így aztán néhányan felkerekedtek, hogy megkeressék a nagy, bölcs halat. El is jutottak végül a tengerbe, ahol a hal élt és feltették neki a kérdést. És amikor ez a hal hallotta őket, így szólt hozzájuk:

-Oh, ezek a halak! Okosak vagytok ti kevesek, akik kerestek.

A vízben éltek, mozogtok és léteztek; és a vízbe fogtok visszatérni.

A vízben éltek, de nem tudtok róla!

Ugyanígy éltek Ti is Istenben és mégis engem kértek: mutasd meg nekünk Istent!

Isten mindenben benne van és minden Istenben van!

(Das Evangélium des vollkommenen Lebens – HUMATA Verlag, CH 3000 Berrn)

Egy megdöbbentő történet

George Thomas plébános volt New England-nak egy kis városkájában. Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni. A plébános elkezdte a prédikációt:

,,Amikor tegnap végigmentem a Főutcán, szembe jött velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem:

- Na, mit viszel magaddal?

- Csak ezt a három vacak madarat - felelte.

- Aztán mit akarsz csinálni velük? - kérdezősködtem.

- Hazaviszem őket és szórakozom velük - felelte. - Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom.

- De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?

- Ó, van otthon két macskánk - mondta a fiú -, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük.

Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:

- Fiam, mennyit kérsz a madarakért?

- Nem kellenek magának azok a madarak, atya. Hiszen azok csak vacak szürke mezei madarak Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek.

- Mennyit akarsz értük? - kérdeztem ismét.

A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: tíz dollár. Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, odaadtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát a földre és egy pillanat alatt eltűnt.

Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat.''

Miután Thomas plébános elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett:

      ,,Egy nap a Sátán és Jézus között párbeszéd folyt. A Sátán épp az Édenkertből jött és büszkén dicsekedett:

- Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek!

- Mit fogsz csinálni velük? - kérdezte Jézus.

- Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak, és hogyan váljanak el egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást; hogy részegeskedjenek és kábítózzanak; arra, hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel és öljék egymást. Nagyon fogom élvezni - mondta a Sátán.

- Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból?

- Megölőm őket! - felelte a Sátán.

- Mennyit kérsz értük? - érdeklődött tovább Jézus.

- Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak Leköpnek, megátkoznak és megölnek. Nem kellenek ők neked!

- Mennyit kérsz? - kérdezte újból Jézus.

A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta:

- A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet!

Jézus így szólt:

- Megegyeztünk! - aztán kifizette az árat...''

Ezzel George Thomas plébános fogta a madárkalitkát és lement a szószékről.

Forrás: Marana Tha 2004. március

Negyed dollár

Néhány évvel ezelőtt egy lelkész Houstonból, Texasba költözött. Néhány
héttel az érkezése után, egy alkalommal a belvárosba kellett mennie. Amikor
a buszon leült észrevette, hogy a sofőr negyed dollárral többet adott vissza.

Elkezdett gondolkodni, hogy mit tegyen, és arra az elhatározásra jutott,
hogy visszaadja a pénzt. Hiszen bűn lenne megtartani. Aztán egy másik
gondolat fogant meg fejében: "Oh, felejtsd már el, hiszen ez csak negyed
dollár. Ki törődik egy ilyen kis összeggel? A buszvállalat amúgy is túl
sokat kér az utazásért; nem fog nekik hiányozni ez a kicsi összeg. Fogadd el
mint Isten ajándékát és maradj csöndben."

Mikor a megállóba értek, ahol a lelkésznek le kellett szállnia, egy
pillanatra megállt az ajtóban, majd a negyed dollárt a buszvezető felé
nyújtotta, és azt mondta: "tessék, egy kicsit többet adott vissza." A sofőr
rámosolygott és azt mondta: "Maga nem a városi új lelkész?
Mostanában gondolkodtam azon, hogy el kellene járnom valahova gyülekezetbe,
és meg akartam nézni, hogy mit tesz, ha rosszul adok vissza."

Amikor a lelkész leszállt a buszról, a legközelebbi villanypóznához
botorkált, és bele kapaszkodva csak annyit tudott mondani: "O, Istenem,
majdnem eladtam a Fiadat egy negyed dollárosért."

- Ismeretlen Szerző

Van-e élet a születés után…

Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében.

Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus".

A szkeptikus azt kérdezi: Te hiszel a születés utáni életben?

Hát persze. - mondja a kis hívő. Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!

Hülyeség! - mondja a szkeptikus. - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?

Pillanatnyilag még nem tudom,- mondja a kis hívő - de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Talán, lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!

Nonszensz, lehetetlen! - mondja a szkeptikus. - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne!

Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!

Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni. -mondja a kis hívő.

Soha sem fog működni! - véli a kis szkeptikus. - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek!

Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!

Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, - mondja a kis hívő - de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk!

Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis szkeptikus.

Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk! - válaszolja a kis hívő.

Mire a kis szkeptikus: Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!

A kis hívő elgondolkozik egy pillanatra. - Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! - mondja aztán halkan - Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!