Spirituális Baráti Kör honlapja
Spirituális Baráti Kör honlapja
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 
link
 
Égi Világosság folyóirat
Égi Világosság folyóirat : Égi Világosság folyóirat 4

Égi Világosság folyóirat 4

Dr. Pataky Árpád  2006.09.29. 06:43

Szellemi Búvárok Pesti Egylete kiadványa

 

 

 

 

TARTALOM

 

 

Pünkösd          

Doktor bácsi nyilatkozata 1927-ből.......................................................... 2

Beszámoló az Egylet alapításának 50. évfordulóján................................... 5

Fordulat: az alapítás részletei................................................................... 6

 „Magyarország reménysége” Petőfitől 1916-ban................................... 10

Petőfi közlés folytatása 1917-ben........................................................... 12

Jókai és a spiritizmus............................................................................ 15

Jókait köszönti odaát Petőfi................................................................... 16

Jókai válasza........................................................................................ 17

Petőfi verse Jókai Mórhoz 1845-ből....................................................... 18

Prohászka Ottokár halála...................................................................... 20

Hillebrand dr. körében Boldog Margit

és atyja, IV. Béla megszólalása 1941-ben............................................... 21

Isten nyomai (Raáb Erzsébet verse)...................................................... 23

Kant és a szellemtan............................................................................. 24

A „Szellem, erő, anyag”-ról 1927-ben ................................................... 26

A mondottak összegzése....................................................................... 28

Beteljesednek a fatimai jövendölések (Antalóczi Lajos, 2000).................. 30

Utolsó fatimei titok.)............................................................................. 32

A Húsvét – újjászületés! (Kerekes Károly O.Cist. verse)........................ 33

„Élet és halál” – folytatás...................................................................... 34

 

 

 

 

 

 

 

 

PÜN­KÖSD

 

Ez­zel a pün­kös­di szám­mal va­la­me­lyest ér­zé­kel­tet­ni, tu­da­to­sí­ta­ni akar­juk azt az esz­mei irány­vo­na­lat, ame­lyet az itt, ha­zánk­ban 1871. év ta­va­szán oda­át­ról ala­pí­tott és lé­nye­gé­ben 1949. július­ig jo­gi­lag lé­te­zett, majd 1994-ben újraéledt  evan­gé­li­u­mi spi­ri­tisz­ta EGY­LET tö­ret­le­nül kép­vi­selt és gaz­dag iro­dal­má­ban szá­munk­ra hát­ra­ha­gyott.

Bár­csak so­kak lel­ké­ben gyúj­ta­na új pün­kös­di tü­zet ez az em­lé­ke­zés!

Ilyen ér­zés­től át­hat­va kí­vá­nunk a „SPIRIT” és a töb­bi ha­son­ló „KÖ­RÖK” va­la­men­­nyi tag­já­nak iga­zi pün­kös­di meg­vi­lá­go­so­dást és ün­ne­pet!

 

Mun­kál­ko­dá­sunk iránya*

Dok­tor bá­csi meg­nyi­lat­ko­zá­sa Pál be­szé­lő mé­di­um út­ján

1927. áp­ri­lis 24.

 

Üd­vö­zöl­lek ben­ne­te­ket, ked­ves gyer­me­ke­im! Ugyan mi­ről be­szél­het­nék én nek­tek más­ról, mint a mi ügyünk­ről! Hi­szen min­den­ki­nek meg­van a ma­ga monoideizmusa, – ne­kem is a ma­ga­mé, ami­ben fel­nőt­tem és amel­­lyel át­jöt­tem ide; de azt hi­szem és re­mé­lem, hogy ez a monoideizmus nem fog töb­bé el­hagy­ni so­ha. Ez pe­dig nem más, mint en­nek a ki­csiny tűz­hely­nek ügye, an­nak a sze­re­tet­nek ál­lan­dó élesz­té­se és éb­ren­tar­tá­sa, mely ezt a kis te­rü­le­tet be­vi­lá­gít­ja és e tűz­hely kö­rül ülő­ket me­len­get­ni és ren­del­te­té­sük út­ján elő­re­se­gí­te­ni hi­va­tott.

El­vo­nul­nak előt­tem a ré­gi idők, ami­kor még csak né­há­nyan vol­tunk, – alig egy­né­hány lel­kes em­ber, aki­ket a sze­re­tet tü­ze hí­vott, de akik na­iv és ta­pasz­ta­lat­la­nok vol­tak és akik­nek ez­zel a na­i­vi­tás­sal és ta­pasz­ta­lat­lan­ság­gal szem­be kel­lett szállniok az egész köz­vé­le­mény gúny­já­val, rossz­aka­ra­tá­val és ér­tel­met­len­sé­gé­vel. Ma ti, a mi gyer­me­ke­ink, szám­ban meg­so­ka­sod­ta­tok, a na­iv­ság­ból ki­gyógy­ul­ta­tok, – ta­lán né­hol-né­hol job­ban is, mint ahogy az ügy azt ép­pen­ség­gel meg­kí­ván­ja, – ta­pasz­ta­la­tok­kal bő­ven ren­del­kez­tek, és a köz­vé­le­mény, amel­­lyel szem­ben áll­tok, egész más alap­hang­ra van be­ál­lít­va, mint ami­kor mi az el­ső ka­pa­vá­gá­so­kat meg­tet­tük. A spi­ri­tiz­mus ma már nem egyen­lő a csör­gő­sip­ka vi­se­lé­sé­vel, a spi­ri­tiz­mus ma már csak a tel­je­sen tu­dat­la­nok és ros­­szul in­for­mál­tak előtt az, ami­nek ez­előtt né­hány év­ti­zed­del tar­tot­ták.

 

* A kör­ta­gok az ülés után a meg­nyi­lat­ko­zott szel­lem ál­tal em­lí­tett monoideizmusról be­szél­vén, Pál mé­di­um út­ján Dok­tor bá­csi be­csa­to­ló­dott a té­má­ba.

 

 

Sőt van­nak spi­ri­tisz­ták, – kí­vül ezen a kö­rön, – akik már úgy sej­tik, hogy a spi­ri­tiz­mus nap­ja új me­zőt fog be­vi­lá­gí­ta­ni, amely­re majd so­kan fog­nak tó­dul­ni és hogy raj­tuk akad­jon meg a szem, si­et­nek elő­re kiállani, hogy ami­kor majd ez a tan di­vat­tá vá­lik, az el­ső és ne­ve­ze­tes em­be­rek kö­zött em­lít­sék a ne­vü­ket. Ez min­dig így volt, és így lesz, amed­dig tö­ké­let­len em­be­rek lak­ják a föl­det. De er­ről nem kí­vá­nok be­szél­ni, ez min­ket, akik itt be­lül va­gyunk ezek közt a fa­lak kö­zött, nem ér­de­kel. Nek­tek elég­gé meg­ala­po­zott meggyőzödéstek és megismeréstek van és tud­já­tok, hogy a spi­ri­tiz­mus nem je­lent egye­bet, mint ön­mun­kál­ko­dást és ez­ál­tal az ön­mun­kál­ko­dás ál­tal ma­ra­dan­dó ha­tá­sok gya­kor­lá­sát a lát­ha­tat­lan és lát­ha­tó kör­nye­zet­re. Ez a spi­ri­tiz­mus­nak bel­ső, eti­kai, szub­jek­tí­ven egyé­ni cél­ja.

 

Ter­mé­sze­te­sen egy ilyen egye­sü­lés, mint a mi­énk is, amely na­gyon kü­lön­bö­ző ér­zés­vi­lá­gú és gon­dol­ko­dás­be­li ár­nya­la­tú szel­le­met egye­sít, kü­lön­bö­ző szí­ne­ket is mu­tat. Van­nak, akik azt hi­szik, hogy ez az is­ko­la itt va­la­mi­fé­le val­lá­si fe­le­ke­zet­fé­le, mert itt imád­koz­nak s áhí­ta­to­san vi­sel­ked­ni igye­kez­nek.

 

Van­nak má­sok, akik azt vall­ják, hogy ez az is­ko­la is, úgy, mint sok kí­vül ál­ló egye­sü­let, tu­do­má­nyos ku­ta­tá­so­kat vé­gez­ni hi­va­tott a tu­do­mány­nak az­zal a szőr­szál­ha­so­ga­tó ne­héz­kes­sé­gé­vel, amel­­lyel az em­be­ri és vi­lá­gi tu­do­má­nyok ál­ta­lá­ban mun­kál­kod­nak. És itt bent, ked­ves test­vé­re­im, lát­ván a lel­ke­i­te­ket, meg­ál­la­pít­hat­ják, hogy hol az egyik, hol a má­sik irány­zat mu­tat haj­lan­dó­sá­got ar­ra, hogy túl­súly­ra ver­gőd­jék. Kö­zöt­te­tek is van­nak, akik in­kább haj­la­nak a val­lá­sos, pietisztikus irány fe­lé, má­sok pe­dig ta­lán szí­ve­seb­ben ven­nék még most is, an­­nyi csa­ló­dás és ki­áb­rán­du­lás után, ha a kül­föl­di tu­dó­sok min­tá­já­ra szak­sze­rű ku­ta­tá­so­kat vé­gez­né­tek. Ne­künk pe­dig, ki­ket ma­ga­sabb test­vé­re­ink a köz­vet­len irá­nyí­tás­sal bíz­tak meg és akik bol­do­gok va­gyunk en­nek a meg­bí­za­tás­nak ele­get te­het­ni, ál­lan­dó­an eze­ket az erő­ket kell ar­ra a vá­gány­ra te­rel­nünk, amer­re en­nek az is­ko­lá­nak egye­dü­li és fel­tét­len hi­va­tá­sa ve­zet. Ezt a hi­va­tást pe­dig már előbb egyet­len mon­dat­ban fe­jez­tem ki: ez az ön­mun­kál­ko­dás, sa­ját lel­künk ne­mes­bí­té­se, job­bá, iga­zab­bá, tisz­táb­bá va­ló té­te­le, min­den kü­lö­nös esz­köz al­kal­ma­zá­sa nél­kül. És nem azért, hogy az egyén ki­emel­ked­jék a töb­bi fö­lé, – mert hi­szen ez úgy­is szük­ség­képp be­kö­vet­ke­zik, – ha­nem azért, mert az Úr azt kí­ván­ja, hogy azok a nagy­szá­mú test­vé­rek, akik ti­te­ket kö­rül­vesz­nek és akik szí­ve­tek­nek min­den jó­in­du­la­tú meg­moz­du­lá­sá­ra úgy se­reg­le­nek kö­ré­tek, mint az éhe­ző égi ma­da­rak té­len a szá­muk­ra el­hin­tett ga­bo­na­sze­mek­re, hogy meg­kap­ják a ma­guk min­den­na­pi lel­ki táp­lá­lé­kát a ti pél­dá­tok szem­lé­lé­sé­ből.

 

En­nél­fog­va, ked­ves gyer­me­ke­im, óva­kod­no­tok kell még a lát­sza­tá­tól is an­nak, mint­ha itt va­la­mi­fé­le fe­le­ke­ze­ti­es­ke­dés vol­na. Fe­le­ke­zet van. ép­pen elég, ta­lán több a kel­le­té­nél és ben­nük, fáj­da­lom, egy­más­sal szem­ben a leg­en­gesz­tel­he­tet­le­nebb tü­rel­met­len­ség. Ez a sze­rény haj­lék nem temp­lom, a szí­vek­nek kell temp­lom­nak len­nie, amely­ben az Úr la­kást ta­lál­jon ma­gá­nak. De en­nek a haj­lék­nak nem sza­bad tu­do­má­nyos szőr­szál­ha­so­ga­tás szín­hely­ének sem len­nie, mert hisz – úgy gon­do­lom – nek­tek és ne­künk töb­bé nincs szük­sé­günk ar­ra, hogy fi­zi­kai, vagy egyéb pri­mi­tív bi­zo­nyí­té­kok­kal pró­bál­juk meg­ál­la­pí­ta­ni, mi­sze­rint itt tény­leg szel­le­mek van­nak je­len. Szo­mo­rú vol­na, ha er­re még szük­ség vol­na!

 

És ar­ra sin­csen sem­mi szük­ség, hogy a mi mun­kánk­nak vissz­hang­ja le­gyen oda­künn, ama kül­föl­di tu­dó­sok mun­ká­já­nak min­tá­já­ra, amely­ről a vi­lág­saj­tó be­szél, mert az sem­mit sem visz az er­köl­csi ha­la­dás ut­ján elő­re s csak egyet­len cél­ra jó, hogy az ilyen mun­kál­ko­dás har­co­sa­i­nak em­be­ri hi­ú­sá­gát hiz­lal­ja. Ma­rad­jon csak a mi is­ko­lánk sze­rény, min­den hang­za­tos­ság nél­kül va­ló is­ko­la, ami­lyen az volt, me­lyet az Úr Jé­zus Krisz­tus tar­tott azok­kal az egy­sze­rű ha­lá­szok­kal, aki­ket a há­ló­juk mel­lől hí­vott el ma­gá­hoz, mond­ván, hogy em­be­rek ha­lá­szá­sá­ra akar­lak ben­ne­te­ket el­kül­de­ni. Ma komp­li­kál­tabb éle­tet él­nek az em­be­rek, mint ak­kor, és egy nagy vá­ros tár­sa­dal­má­ban min­den né­ven ne­ve­zen­dő fog­lal­ko­zá­sú em­ber meg­ta­lál­ja a ma­ga meg­él­he­té­sét. Az Úr te­hát, aki ma­gas tró­nu­sá­ról alá­te­kint, ma nem a há­ló mel­lől hív­ja el em­be­re­it, ha­nem író­asz­ta­luk, üz­le­tük, ren­de­lő­jük, gya­lu­pad­juk vagy egyéb ke­nyér­ke­re­ső esz­kö­zük mel­lől, azt mond­ván: Fi­am, dol­goz­zál to­vább a tes­tért a tes­ti és em­be­ri esz­kö­zök­kel, de jöjj, dol­goz­zál az én ügye­mért is szel­le­mi és lel­ki esz­kö­zök­kel: tisz­títsd meg ma­gad, hogy azok is meg­tisz­tul­has­sa­nak, akik té­ged kö­rül­vesz­nek, nyisd meg lel­ki sze­me­i­det és lásd, men­­nyi­re éhez­nek és. szom­jú­hoz­nak kö­rü­löt­ted a vi­lá­gos­ság­ra és meg­is­me­rés­re, és igye­kez­zél ezt a vi­lá­gos­sá­got lát­ha­tó­vá ten­ni előt­tük! Ez té­ged nem aka­dá­lyoz ab­ban, hogy em­be­ri fog­lal­ko­zá­so­dat, úgy; amint ed­dig, to­vább foly­tas­sad. Nem vagy­tok te­hát olyan fon­tos sze­mé­lyek, mint azok az egy­sze­rű ha­lá­szok vol­tak, mert azo­kat az Úr el­hív­ta há­ló­juk mel­lől és egész éle­tük­nek az Úr szol­gá­la­tá­ban kel­lett le­foly­nia. Nek­tek csak egy ki­csiny rész ju­tott ab­ból, amit azok­nak kel­lett végezniök, arány­ban az ő ké­pes­sé­ge­ik­kel és a ti ké­pes­sé­ge­i­tek­kel. Is­mer­jé­tek meg ma­ga­to­kat, ked­ves test­vé­re­im!

 

Mi mind­nyá­jan ki­csi­nyek és je­len­ték­te­len por­szem, egy atom va­gyunk ab­ban a mér­he­tet­len szel­le­mi min­den­ség­ben, amely­ben élünk, – de jus­son esze­tek­be, hogy ato­mok­ból te­vőd­nek ös­­sze a vi­lá­gok, ame­lyek nagy­sá­gát el­gon­dol­ni is szé­dí­tő, s ha ezek az ato­mok szét­hul­la­ná­nak, meg­szűn­nék a vi­lág, meg­szűn­nék min­den.

 

Te­hát amint azok­nak az ato­mok­nak, ame­lyek az anya­gi vi­lá­got al­kot­ják, ös­­sze kell tartaniok, hogy a vi­lág fenn­áll­has­son, úgy azok­nak is, akik a szel­le­mi vi­lá­got al­kot­ják, szo­ro­san és el­vá­laszt­ha­tat­la­nul ös­­sze kell tartaniok.

 

Ez az ös­­sze­tar­tó erő a sze­re­tet. Ez az, ami­ről eb­ben az is­ko­lá­ban min­dig és min­den­fé­le alak­ban ta­ní­ta­nak!!

 

Az ön­mun­kál­ko­dás cél­já­nak te­hát an­nak kell len­nie, hogy meg­is­mer­je min­den egyes szel­lem­lény, hogy a sze­re­te­tet kell a lé­lek­ben nagy­ra nö­vel­nie és ez­ál­tal mind­in­kább az Úr­hoz kap­cso­lód­nia. Mert Ő azért jött er­re a föld­re, hogy ma­gá­hoz kös­sön min­den em­bert és szel­le­met; a leg­jobb aka­ra­tú­tól kezd­ve a leg­el­len­té­te­seb­big, hogy ami­kor Ő az Atyá­hoz megy, ma­gá­val emel­je a Hoz­zá ra­gasz­ko­dó szel­lem­tö­me­ge­ket.

 

Ün­nep kö­vet­ke­zik rá­tok, ked­ves gyer­me­ke­im, en­nek az is­ko­lá­nak, az apos­to­lok­nak és apos­to­lok utó­da­i­nak leg­mar­kán­sabb ün­ne­pe, az az ün­nep, ami­kor az Üd­vö­zí­tő ál­tal meg­ígért Vi­gasz­ta­ló le­szállt és tü­zes nyel­vek alak­já­ban ra­gyo­gott az apos­to­lok fe­je fe­lett, akik az Úr di­csé­re­té­ben ös­­sze­gyűl­tek. Mind­eb­ből ma már csak egy ki­csiny ke­reszt­jel ma­radt meg a hom­lo­ko­to­kon, de en­nek épp úgy kell ra­gyog­nia, mint ama láng­nyel­vek­nek, hogy min­de­nek fel­is­mer­jék ben­ne­tek a Szent­lé­lek lel­kes mun­ká­sa­it, akik kü­lön­fé­le nyel­ve­ken tud­nak szól­ni, – a sze­gény­hez a sze­gény em­ber nyel­vén, a po­gány­hoz a po­gány nyel­vén, a gaz­dag­hoz a gaz­dag nyel­vén, a sí­rók­hoz a sí­rók nyel­vén, az ör­ven­de­zők­höz az ör­ven­de­zők nyel­vén, hogy mind­egyik meg­ért­se a min­den­kit ös­­sze­tar­tó sze­re­tet ta­ní­tá­sát.

 

Hisz egy­szer­re csak az Úr elküldötte hoz­zánk is a vi­gasz­ta­ló Szent­lel­ket, szel­lem­test­vé­re­in­ket, meg­is­mer­tet­ve ben­nün­ket a Szent­lé­lek tu­do­má­nyá­val, a spi­ri­tiz­mus­sal, amely meg­ta­nít ben­nün­ket min­de­nek­re. Előt­tünk töb­bé nem ti­tok az élet cél­ja, nem misz­ti­kus sö­tét­ség a ha­lál, nem igaz­ság­ta­lan az élet a ma­ga szen­ve­dé­se­i­vel; nem vé­let­len­ség a te­rem­tés vég­te­len rend­sze­re, mert mind­ezek ér­tel­me­zé­sé­re meg­ta­ní­tott min­ket a Szent­lé­lek, az­az Is­ten vég­te­len sze­re­te­té­nek ki­ára­dá­sa az Ő hű­sé­ges és en­ge­del­mes gyer­me­kei út­ján, mint Krisz­tus meg­vál­tó mis­­szi­ó­já­nak se­gí­tő csa­pa­ta, a spi­ri­tisz­ta tan ál­tal.

Egyet­len tu­do­mány ez, amely min­den né­ven ne­ve­zen­dő kér­dés­re ki­elé­gí­tő és ma­ra­dék­nél­kü­li fe­le­le­tet ad s ez­zel min­den­kit, min­den irány­ban meg­vi­gasz­tal­ni és bé­kes­ség­re ve­zet­ni ké­pes. Er­re pe­dig azért ké­pes, mert az Úr­tól ered s az Ő irá­nyí­tá­sa mel­lett mű­kö­dik. Ezért tá­masz­ko­dik min­den­ben ar­ra, amit az Úr mon­dott: „…eszetekbe jut­tat­ja mind­azt, amit mond­tam nek­tek.”

Áld­va le­gyen a mi Vi­gasz­ta­lón­kért az Úr mind­örök­re!

/ÉV. 1927/6. sz./

 

 

 

 

 

En­nek meg­va­ló­su­lá­sá­hoz azon­ban lé­te­sül­nie kel­lett el­hi­va­tott em­be­rek­ből és köz­ve­tí­tők­ből ál­ló föl­di szervezetenek, ami itt, ná­lunk így jött lét­re:

 

 

 

 

 

Be­szá­mo­ló

Egy­le­tünk ve­zér­lő szel­le­mé­nek meg­nyi­lat­ko­zá­sa az öt­ve­ne­dik év­for­du­ló al­kal­má­ból

Jó­zsef be­szé­lő mé­di­um út­ján

 

Szám­adást kell ten­nem. Meg­te­het­ném egye­dül is, az én Uram előtt, de nyil­vá­no­san, előt­te­tek kell azt el­vé­gez­nem, itt, mun­kám­nak és mű­kö­dé­sem­nek szín­he­lyén.

Öt­ven év, sőt még több! Nek­tek em­be­rek­nek meg­le­he­tő­sen hos­­szú idő, ne­künk egy pa­rá­nyi kis idő­rész, rö­vid pil­la­nat csu­pán. Ami­dőn el­ér­ke­zett a pil­la­na­ta an­nak, hogy az Úr igé­je a ma­ga tisz­tább igaz­sá­gá­ban itt a föl­dön az em­be­rek kö­zött hir­det­tes­sék, – ak­kor az Úr en­gem bí­zott meg, hogy ezt a mun­kát az ő tör­vé­nyei sze­rint, az ő szel­le­mé­ben és aka­ra­tá­hoz ké­pest el­vé­gez­zem. Én (az­az: Név­te­len Szel­lem – kyÁ) és nő­vé­rem (Má­ria) vet­tük át a meg­bí­za­tást, s le­men­tünk a föld­re, hogy meg­ke­res­sük azon az al­kal­mas ta­lajt, ahol a ma­got az em­be­rek szí­vé­be hint­het­jük, hogy ott gyö­ke­ret ver­jen, ka­lász­ba tör­jön és gyü­möl­csöt hoz­zon.

Tud­já­tok-e, óh em­be­rek, hogy ez nem volt kis mun­ka?! Hogy meg­bí­za­tá­sunk­nak meg­fe­lel­hes­sünk, el­men­tünk a kü­lön­bö­ző or­szá­gok­ba, és ke­res­tük az al­kal­mas em­ber­anya­got, azon­ban egyik or­szág sem adott iga­zi olyan anya­got, amel­­lyel mun­kán­kat meg­kezd­het­tük vol­na. Az em­ber­anyag na­gyon ke­mény, da­ra­bos lé­vén, nem volt al­kal­mas an­nak a mag­nak be­fo­ga­dá­sá­ra, mely­ből az üdv­nek kel­lett fa­kad­nia. És ak­kor el­ju­tot­tunk a ti or­szá­go­tok­ba, a föld­nek eb­be a kis ré­szé­be, amely­nek la­kói azon­ban elég fo­gé­ko­nyak vol­tak ah­hoz, hogy mun­kán­kat ve­lük meg­kezd­hes­sük.

A mun­kát tény­leg el is kezd­tük. Az itt ta­lált em­ber­anyag­ból vá­lasz­tot­tuk azt a ke­vés részt, ame­lyen a gyú­rás és pu­hí­tás mun­ká­ját meg­kezd­het­tük. Csak ke­ve­sen vol­tak elég­gé fo­gé­ko­nyak és pu­hák er­re a cél­ra. Egé­szen ki­csiny, je­len­ték­te­len csa­pa­ta a kész­sé­ges, pu­ha szí­vű, nyílt szel­le­mű és jó­aka­ra­tú em­ber­gyer­me­kek­nek. Ezek­re he­lyez­tük azu­tán az emel­tyűt, hogy moz­gás­ba hoz­zuk ve­le azt az erőt, mely­nek hi­va­tá­sa volt a meg­vál­tás ma­gasz­tos mun­ká­ját el­vég­zen­dő, ki­men­ni a vi­lág­ba és ös­­sze­gyűj­te­ni az Úr sző­lő­jé­nek hi­va­tott mun­ká­sa­it.

A kis Ma­gya­ror­szá­got vá­lasz­tot­tuk te­hát ki ma­gunk­nak, mert itt ta­lál­tuk meg az al­kal­mas mun­ka­tár­sa­kat, akik­kel a mi ne­héz, na­gyon ne­héz, hos­­szan­tar­tó és leg­több­nyi­re lát­ha­tat­lan mun­kán­kat el­kezd­het­tük. Ám­de még en­nek az or­szág­nak ked­ves em­ber­gyer­me­kei kö­zött is na­gyon ne­héz volt ös­­sze­hoz­ni azt a ki­csiny kis csa­pa­tot, amely­nek ked­vé­ért ide a föld­re jöt­tünk, hogy ki­bont­suk kö­zöt­tük az Úr zász­ló­ját és an­nak fel­írá­sát: „Szel­le­mi meg­vál­tás” a föl­di em­be­rek sze­mei szá­má­ra lát­ha­tó­vá te­gyük. Szá­mot kel­lett vet­nünk emel­lett az esz­kö­zök­kel is, ame­lyek al­kal­ma­sak se­gí­te­ni mun­kánk si­ke­rét elő­moz­dí­ta­ni. E te­kin­tet­ben kény­te­le­nek vol­tunk ide­gen (né­met) anya­nyel­vű em­be­rek­kel kez­de­ni a mun­kán­kat, mert nem­csak a je­len, ha­nem a jö­ven­dő szá­má­ra is kel­lett dol­goz­nunk.

Az a tan ugyan­is, me­lyet ne­künk hir­det­nünk kel­lett, meg­kö­ve­tel­te, hogy az em­be­rek kö­zött a leg­mes­­szebb­re terjedőleg el­ter­jesz­tes­sék, eh­hez azon­ban a ti nyel­ve­tek nem volt al­kal­mas. Egy vi­lág­nyelv­re volt te­hát szük­sé­günk, hogy mi­nél több em­ber ér­le­lőd­hes­sék meg an­nak a mun­ká­nak szol­gá­la­tá­ra, mely­nek itt a föl­dön, em­be­rek ál­tal kel­lett el­vé­gez­tet­nie. Fel­szán­tot­tuk te­hát a ta­lajt, be­le­hin­tet­tük a ma­got s meg­mun­kál­tuk a föl­det, hogy a ter­més is be­kö­vet­kez­zék.

Ami­kor az­tán mind­ezt el­vé­gez­tük, a to­váb­bi­a­kat az em­be­rek­re bíz­tuk, a mi to­váb­bi mun­kánk pe­dig itt, a ti szű­kebb kö­rö­tök­ben foly­ta­tó­dik azok­kal az esz­kö­zök­kel, ame­lye­ket nek­tek kell nyúj­ta­no­tok s azon a nyel­ven, amely a ti anya­nyel­ve­tek. Most te­hát dol­goz­hat­tok a ti kis szán­tó­föl­de­te­ken s ki­egé­szít­he­ti­tek ma­ga­to­kat to­váb­bi mun­ká­sok­kal is, amen­­nyi­re az mó­do­tok­ban lesz. És most éret­tek­ké is vál­hat­tok ar­ra, hogy mind­an­­nyi­an be­so­roz­ha­tók le­gye­tek ab­ba a mun­kás­cso­port­ba, mely­nek hi­va­tá­sa az Úr mű­vét to­vább ve­zet­ni és amen­­nyi­re le­het­sé­ges, a föl­dön be is fejezni…

Öt­ven év! Mi­lyen hos­­szú idő­re van szük­ség. ah­hoz, hogy az igaz­ság az em­be­rek. kö­zött meg­ele­ve­ned­jék! /ÉV. 1922/3. sz./

 

Nem le­het meg­áll­ni, hogy az Egy­let ala­pí­tá­sá­nak pon­tos rész­le­te­it Dok­tor bá­csi „Cse­ve­gé­sek a kan­dal­ló mel­lett” cí­mű Égi Világosságbani tár­ca­cik­ke alap­ján ide ne ik­tas­suk. A min­den so­rá­ból ki­tű­nő meg­ka­pó ese­mé­nyek tisz­tán lát­tat­ják az is­te­ni gond­vi­se­lés pre­ci­zi­tá­sát, ami előtt ne­künk, ké­ső utó­dok­nak né­ma fő­faj­tás­sal sza­bad és kell tisz­te­leg­nünk, hogy erő­re kap­junk – a to­váb­bi­ak­ból ki­tű­nő és ránk is vo­nat­ko­zó – fel­ada­tok el­vég­zé­sé­re.

 

 

For­du­lat

 

1871. feb­ru­ár 21-én ér­ke­zett Adelma szel­le­mei ál­tal írott ren­de­lés. A vé­gén volt az­tán a csat­ta­nó: „Adolf el ne lan­kad­jon buz­gó­sá­gá­ban és az ügy­höz va­ló sze­re­te­té­ben. Mi mel­let­te va­gyunk és se­gít­jük – mi, Adelma ve­zér­lői. Igen­is Adelma, Ödön meg Ka­ta­lin hí­ven fog­ják őt se­gí­te­ni egy ala­pí­tan­dó egy­let lé­te­sí­té­se kö­rül, amely kel­lő s jó ve­ze­tés mel­lett nagy er­köl­csi hor­de­re­jű­vé válhatik. Az egy­sé­ges ös­­sze­tar­tás erőt ad; azért Adolf min­den­ben tá­masz­kod­jék mi­re­ánk és ti hár­ma­tok­ra, mi akar­juk se­gí­te­ni. Amen.” Má­ria, Budd­ha, Laurentius.

Áll­va kezd­tem be­le az ol­va­sás­ba, de le kel­lett ül­nöm, mint­hogy a meg­in­dult­ság és meg­ha­tott­ság an­­nyi­ra erőt vett egész lé­nye­men, hogy szin­te for­gott ve­lem a vi­lág. Gyen­ge­sé­gem és hi­bá­im tu­da­tá­ban meg­fog­ha­tat­lan volt előt­tem, hogy a ma­gas szel­le­mek tu­do­mást vet­tek ró­lam, di­rekt ne­ve­men szó­lí­tot­tak meg, sőt – ami plá­ne el­ká­bí­tott – még köz­vet­len rész­vé­tel­re és mun­kál­ko­dás­ra hív­tak fel a szent ügy érdekében… Hol a fe­jem­hez kap­tam: va­jon va­ló­ság-e ez, hol új­ra meg-meg­néz­tem Adelmának kacs­ka­rin­gós mé­di­u­mi írá­sát: va­jon jól ol­vas­tam-e mind­ezt. El­me­rül­tem és erős fo­ga­dal­mat tet­tem fel ma­gam­ban gyen­ge­sé­gem és hi­bá­im le­sze­re­lé­se és lel­kem ne­me­sí­té­se te­kin­te­té­ben.

Előt­tem fek­szik feb­ru­ár 2-i, Vay Miklósnéhoz in­té­zett vá­la­szom, de mel­lő­zöm túl­ára­dó ér­zel­me­im le­írá­sát, csu­pán zá­ró so­ra­i­mat ci­tá­lom: „Tá­vol le­gyen tő­lem, hogy cse­kély sze­mé­lye­met Mó­zes ma­gasz­tos alak­ja mel­lé me­rész­ked­ném ál­lí­ta­ni ös­­sze­ha­son­lí­tá­sul, azon­ban még­is né­mi sej­tel­mem le­het azok­ról az ér­zel­mek­ről, me­lyek őt át­ha­tot­ták, mi­dőn a tü­zes bo­kor­ból az égi meg­nyi­lat­ko­zás hang­jai fü­lé­be csen­dül­tek.”

Örök em­lé­ke­ze­tű lészen e je­le­net előt­tem, mely ha nem is volt ép­pen szel­le­mi új­já­szü­le­té­sem tel­jes­sé­ge, de min­den­eset­re szel­le­mi új­já­szü­le­té­sem ki­in­du­lá­si pont­já­nak te­kint­he­tő.

 

 

A ma­gas ve­ze­tők meg­ala­pít­ják az egy­le­tet

 
A pontos idő
 
Milyen nap van ma?
2024. Május
HKSCPSV
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
<<   >>
 
Hányan voltak eddig kívácsiak ránk?
Indulás: 2006-07-26
 

A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!