ÉGI VILÁGOSSÁG

A
SPIRIT KÖRÖK
LAPJA

2006/5.

TAR­TA­LOM

Ke­resz­tény­ség el­le­ni tá­ma­dá­sok nap­ja­ink­ban, tanulsággal /kyÁ/................ 2

Maguk a tények..................................................................................... 3

Az elõre mondott támadások részletei irodalmunkból................................. 4

Kaspirovszkij, avagy a száz­mil­li­ós bû­vö­let – 1989-es riport........................ 9

Zi­ta m. transz­be­li lá­tá­sa a fen­ti lé­lek­ku­ta­tás­ról 1990. feb­ru­ár 22-én.......... 11

Vi­lág vé­ge – Józan Imréné útján rímes prózában 1958-ból....................... 13

Az 1989. VII. 16-i vi­gasz­ta­ló köz­le­mény odaátról ugyanattól.................... 16

Mi­kor szü­le­tett a Meg­vál­tó? – Sz. H...................................................... 16

Karsay Ist­ván­ “utol­só órás” mun­kál­ko­dá­sá­ról ........................................ 19

Allan Kardec: Szellemek Könyve – sorozat 1......................................... 20

Adelma: Szellem, erõ, anyag – sorozat 1................................................ 21

Isten – vers.......................................................................................... 32

Nánásy dr.: Az em­ber ha­lá­la a mo­dern ter­mé­szet­tu­do­mány tükrében....... 33

Uram, segíts! – Molnár Mária Spirit Kör-tag verse................................. 26

“Élet és ha­lál” – foly­ta­tás...................................................................... 46

Ke­resz­tény­ség el­le­ni tá­ma­dá­sok nap­ja­ink­ban, tanulsággal

2006. április–május hó­na­pok­ban – fõ­leg hús­vét tá­ján – vi­lág­vi­szony­lat­ban – te­hát ná­lunk is – szo­kat­lan és fel­tû­nõ tá­ma­dá­sok ér­ték a ke­resz­tény­ség alap­ér­té­ke­it a film, szín­ház, te­le­ví­zió, rá­dió és a saj­tó ré­szé­rõl. Nem le­het meg­áll­ni, hogy ne ku­tas­suk, va­jon mi áll­hat eme ten­den­ci­ó­zus je­len­ség hát­te­ré­ben? Két­ezer év után ki­nek és mi­ért fáj az, hogy az em­be­ri­ség kb. egy­harmada hisz a föl­dön va­la­mi­kor meg­je­lent sze­líd, az is­te­ni és a mó­ze­si tör­vé­nye­ket utol­só be­tû­ig be­tar­tó, az Is­ten és a fe­le­ba­rá­ti sze­re­tet hir­de­tõ Jé­zus­ban és kik-mi­ért pró­bál­koz­nak a Ben­ne va­ló hi­tet sze­mé­lyi­sé­get rom­bo­ló, de a mon­dott tu­laj­don­sá­gok­kal szem­ben­ál­ló ha­mi­sí­tá­sok­kal gyen­gí­te­ni?

Ra­ci­o­ná­lis ma­gya­rá­zat hi­á­nyá­ban kény­te­le­nek va­gyunk ar­ra gon­dol­ni, nem tör­tént-e va­la­mi hi­ba, erõ­fö­lény he­lyett gyen­gü­lés az Is­tent ta­ga­dó, csak az anya­got imá­dó hi­tet­le­nek tá­bo­rá­ban és ezért kel­lett csa­la­fin­ta­ság­hoz fo­lya­mod­ni? Saj­nos, kö­te­le­zõ er­kölcs, “Tíz­pa­ran­cso­lat” hi­á­nyá­ban ma már min­den le­het­sé­ges. Sze­rin­tünk azon­ban az ilyen er­köl­csi­leg el­sza­ba­dult vi­lág még­is bír­hat va­la­mi­vel: fi­gye­lem­fel­kel­tõ erõ­vel, va­la­mi­re fi­gyel­mez­te­tés­sel, mint ahogy pél­dá­ul a vi­lág­ban fo­lyó há­bo­rúk, a rend­kí­vü­li idõ­já­rás­ok is ilye­nek. /Ekkora tar­tós hi­deg, esõs má­ju­sunk és jú­ni­u­sunk ed­dig még nem volt!/ És ez­zel el­ér­kez­tünk ah­hoz a pont­hoz, amel­­lyel kap­cso­lat­ban lo­gi­kus és do­ku­men­tált ma­gya­rá­zat­tal, te­hát bi­zo­nyí­ték­kal szol­gál­unk a hi­tet­len vi­lág fe­lé. Be­ve­ze­tés­ként most egy idé­zet kö­vet­ke­zik – ilye­nek­ben gaz­dag – iro­dal­munk­ból, amely a “Szel­le­mi Bú­vá­rok Pest Egy­le­te” 1936. évi “Tit­kos ta­ní­tá­sok” cí­mû könyv II. kö­te­té­nek 292. és 293. ol­da­la­in ta­lál­ha­tó, a töb­bi majd az aláb­bi tá­ma­dá­sok so­ro­lá­sa után kö­vet­ke­zik:

“Mert az ör­dög­nek a tu­do­má­nya olyan ha­tal­mas mé­re­tek­ben fog a vi­lá­gon el­ter­jed­ni, hogy az meg­in­gat­ja a hi­tet, meg­in­gat­ja az Írá­sok igaz­sá­gát és sem­mis­nek je­len­ti ki azt, ami­re most /1936!/ a lel­kek cso­port­jai tá­masz­kod­nak. A szent­írást meg­ha­zud­tol­ják. A té­vely­gés szel­le­me fel­ve­szi a har­cot, és az ún. tu­do­mány a szent­írás­ban le­fek­te­tett igaz­sá­gok kül­sõ for­má­ját da­ra­bok­ra tö­ri ös­­sze.” … “Ez az utol­só idõk lát­ké­pe.”

Ki­mond­hat­juk te­hát hogy az 1936-ban nyom­ta­tás­ban meg­je­lent írás fi­gyel­mez­te­tõ sza­vai 70 év múl­tán be­tel­je­sed­tek, va­gyis elõ­re so­kad­szor és bizonyítva iga­zat mon­dott köz­ve­tí­tõ (médium) út­ján a szel­lem­vi­lág, hi­szen az aláb­bi 1-2./ pontokbani tá­ma­dá­sok­ról a 2006 hús­vét tájáni mé­di­á­ból, ne­tán a ve­tí­tett film­bõl ki-ki sze­mé­lye­sen gyõ­zõd­he­tett-gyõ­zõd­het meg. Ez a meg­gyõ­zõ­dés pe­dig bi­zony le­het pél­da­mu­ta­tó is bi­zo­nyos ma­ga­tar­tá­so­kat il­le­tõ­en! Pél­dá­ul, hogy fel kell hagy­ni a ta­ga­dás­sal és le­he­tõ­leg még idõ­ben meg kell tér­ni! Bár így len­ne mi­nél több ta­ga­dó ese­té­ben, az Úr és a mi örö­münk­re is!

1. A má­jus 17-én Cannes­-ban be­mu­ta­tott “A Da Vin­ci-kód” cí­mû film, ahogy a 2003-ban ugyan­ez­zel a cím­mel meg­je­lent Dan Brown-regény a ke­resz­tény egy­há­zak­ban, de el­sõ­sor­ban a ka­to­li­kus egy­ház­ban ha­tá­ro­zott re­ak­ci­ó­kat vál­tott ki. A Va­ti­kán – bár hi­va­ta­lo­san nem – kü­lön­bö­zõ for­mák­ban elit­él­te az el­lent­mon­dá­sos köny­vet, amely Krisz­tus sze­mé­lyét hi­tel­te­le­ní­ti, a ka­to­li­kus val­lás két­ezer éves tör­té­ne­tét el­tor­zít­ja és az Opus Dei sze­mé­lyi prelatúrát al­jas gyil­kos­sá­gok­ra kész bûn­szö­vet­ke­zet­ként tün­te­ti fel. A va­ti­ká­ni bí­bo­ro­sok nyi­lat­ko­za­tai, a vi­lág­egy­ház elõ­ké­szü­le­tei mel­lett az Opus Dei is igye­ke­zett fel­ké­szül­ni a nem­ré­gi­ben mo­zik­ba ke­rült film ne­ga­tív ha­tá­sa­i­nak ki­kü­szö­bö­lé­sé­re. Ró­mai és New York-i saj­tó­iro­dá­juk fe­le­lõ­sei kom­mu­ni­ká­ci­ós ter­vet dol­goz­tak ki “Li­mo­ná­dé­mû­ve­let” el­ne­ve­zés­sel. A ka­to­li­kus mé­di­á­ban a Ró­má­ban mû­kö­dõ Rome Reports ame­ri­kai hír­ügy­nök­ség pe­dig egy nap­pal a cannes­-i film­be­mu­ta­tó elõtt, má­jus 16-án mu­tat­ta be saj­tó­tá­jé­koz­ta­tó ke­re­té­ben “A Da Vin­ci-kód a mes­te­ri csa­lás” c. do­ku­men­tum­fil­met, amely­ben va­ti­ká­ni bí­bo­ro­sok, tör­té­né­szek, mû­vé­szet- és iro­da­lom­tör­té­né­szek, il­let­ve más szak­ér­tõk tár­ják fel a könyv­ben fog­lalt fél­re­ve­ze­tõ in­for­má­ci­ó­kat. /Magyar Nem­zet 2006. jún. 2. Fel­tör­he­tõ-e a Da Vin­ci-kód?/

Kö­ze­lebb­rõl:

A film lé­nye­gé­ben egy olyan kons­pi­rá­ci­ós te­ó­ri­án ala­pul, amely­ben a ka­to­li­kus egy­ház imp­li­ci­te a Go­nosz szol­gá­la­tá­ba áll, hogy el­fed­je Krisz­tus tit­kát a hí­võk elõl. A ti­tok az, hogy Jé­zus és Má­ria Mag­dol­na (Bûn­bá­nó Mag­dol­na) gyer­me­ket nem­zet­tek, aki­nek ké­sõb­bi vér­vo­na­la a je­le­nig ha­tol. Ezt az igaz­sá­got fel­tá­ran­dó, ad­va van egy ame­ri­kai szim­bó­lum­ku­ta­tó, Robert Langdon, aki egy csi­nos pá­ri­zsi krip­tog­rá­fus­sal az ol­da­lán el­in­dul, hogy meg­fejt­se a ti­tok­za­tos kó­dot. Sze­re­pel még a film­ben egy rend­õr­fel­ügye­lõ, aki­rõl nem tud­ni, me­lyik szek­ta vagy tit­kos tár­sa­ság ol­da­lán áll, aki kö­vet­ke­ze­te­sen és de­re­ka­san ül­dö­zi a fenn em­lí­tett párt, amíg rá nem döb­ben, hogy va­la­mi nincs rend­ben – az egy­ház kö­rül.

A kle­ri­ká­lis re­ak­ció – úgy­mond – azon­ban min­dent el­kö­vet, ne­hogy az igaz­ság­ra fény de­rül­jön, és kü­lö­nö­sen az Opus Dei ne­vû tit­kos tár­sa­ság je­les­ke­dik az igaz­ság el­fe­dé­sé­ben, akik még at­tól sem ri­ad­nak vis­­sza, hogy egy al­bí­nó bér­gyil­kost ves­se­nek be cél­ja­ik el­éré­sé­ért. Ez a Silas ne­ve­ze­tû el­me­be­teg, aki sza­bad­ide­jé­ben szor­gal­ma­san kor­bá­csol­ja ön­ma­gát, kí­sér­te­ti­e­sen em­lé­kez­te­ti a né­zõt a há­bo­rús fil­mek Ges­ta­po-tiszt­je­i­re. Ter­mé­sze­te­sen nem té­te­lez­het­jük fel, hogy a ren­de­zõ va­la­mi­fé­le rej­tett kap­cso­la­tot – bár­mi­lyen szimbolikusat is – pró­bált ér­zé­kel­tet­ni az egy­ház és az über­mensch ki­né­ze­tû bér­gyil­kos kö­zött, de mi­vel a film­ben több­ször hal­lat­szik az, hogy a kép erõ­sebb a szó­nál, így ezt a dön­tést a né­zõ­nek kell meg­hoz­nia.

Za­va­ros gon­do­la­tok­tól ter­hel­ve szen­ve­di vé­gig a gya­nút­lan né­zõ a vi­lág­bot­rány­ként ki­ki­ál­tott “A Da Vin­ci-kód” cí­mû al­ko­tást. A film Dan Brown 40 mil­lió pél­dány­ban el­kelt best­sel­le­re alap­ján ké­szült, és még jó­val a be­mu­ta­tó­ja elõtt fel­kor­bá­csol­ta a ke­dé­lye­ket, mint utó­lag ki­de­rült, ko­ránt­sem alap­ta­la­nul. A film és a könyv alap­té­zi­se az az el­ké­pesz­tõ fel­té­te­le­zés, hogy Jé­zus­nak le­szár­ma­zott­jai len­né­nek, akik ma is köz­tünk él­nek, de mind­ezt a Va­ti­kán két­ezer év óta tit­kol­ja.

A mû vé­gén még el­hang­zik egy-két fél­szeg mon­dat a hit ere­jé­rõl, de ez már nem so­kat vál­toz­tat a for­ga­tó­könyv ke­mé­nyen ma­te­ri­a­lis­ta vo­na­lán. Kód vagy nem kód, Jé­zus em­ber volt, és csak­is a pusz­ta hit emel­he­ti át az örök­ké­va­ló­ság­ba.

A film, me­lyet Cannes­-ban az új­ság­írók egy­szer­re ne­vet­tek és fü­tyül­tek ki, még­is el­ér­te cél­ját, mert egy­részt kas­­sza­si­ker, más­részt el­hi­te­ti a kö­zön­ség nagy ré­szé­vel, hogy az egy­ház­nak van rej­te­get­ni­va­ló­ja, és cél­jai el­éré­se ér­de­ké­ben még a gyil­kos­sá­gok­tól sem ri­ad vis­­sza. A ka­to­li­kus val­lás egyik alap­té­te­le a szep­lõ­te­len fo­gan­ta­tás, a má­sik pe­dig az, hogy Krisz­tus va­ló­ban Is­ten fia volt, aki meg­vál­tot­ta az em­be­ri­sé­get. A film­ipar­ban a Meg­vál­tó imázsának be­mu­ta­tá­sa ed­dig is sok fej­tö­rést oko­zott a ho­lly­woo­di pro­du­ce­rek­nek, hogy má­so­kat most ne is em­lít­sünk. Még 2004-ben, Mel Gibson film­jé­nek, a Pas­si­ó­nak a be­mu­ta­tá­sa­kor a mos­ta­ni­hoz ha­son­ló bot­rány tört ki el­sõ­sor­ban az USA-ban. Az­zal a film­mel az volt a baj a bí­rá­lók sze­rint, hogy a zsi­dó nagy­ta­ná­csot tet­te fe­le­lõs­sé Jé­zus ha­lá­lá­ért.

Krisz­tus zsi­dó ere­de­té­rõl ugyan­ak­kor A Da Vin­ci-kód­ban is sok szó esik, és mi­vel Má­ria Mag­da­lé­na is ha­son­ló szár­ma­zá­sú volt, a vér­vo­nal út­ja a je­len­be pa­rázs vi­ták tár­gya le­het.

Az úgy­ne­ve­zett poszt­mo­dern, globalizált tár­sa­dal­mak­ban egy­faj­ta mar­káns val­lás­el­le­nes­ség fi­gyel­he­tõ meg, ami két kü­lön­bö­zõ szin­ten ma­ni­fesz­tá­ló­dik: az egyik az ér­tel­mi­ség fo­ko­za­tos szem­be­for­du­lá­sa az úgy­ne­ve­zett nagy metaelbeszélésekkel – ilyen pél­dá­ul az Új­szö­vet­ség –, a má­sik pe­dig a tár­sa­dal­mi kö­zép­sze­rû­ség en­gesz­tel­he­tet­len­nek tû­nõ ha­rag­ja bi­zo­nyos er­köl­csi és mo­rá­lis ér­ték­ren­dek el­len. A Da Vin­ci-kód ezt a két té­nye­zõt lo­va­gol­ja meg, en­nek a tö­meg­nek szál­lít­ja azt a si­lány és os­to­ba ide­o­ló­gi­ai mu­ní­ci­ót, amely­nek rom­bo­ló ere­je eze­ket az er­köl­csi kó­do­kat – ha tet­szik – cé­loz­za meg. /Magyar Nem­zet 2006. má­jus 24-i szá­má­ból: “A Da Vin­ci-kód dekódolva”/

A HIT GYÜ­LE­KE­ZE­TÉ­NEK lap­ja, a “HE­TEK” 2006. má­jus 3. he­ti szá­ma pe­dig ugyan­er­rõl így tá­jé­koz­tat Ver­mes Gé­za “A nagy Da Vinci-kód-õrületrõl” cí­mû cik­ké­ben (The great Da Vin­ci Code distraction. The Ti­mes,

2006. má­jus 6. A szer­zõ rö­vid élet­raj­za: Az Ox­ford­ban élõ Ver­mes Gé­za val­lás­tör­té­nész, a holt­ten­ge­ri te­ker­csek leg­el­is­mer­tebb ku­ta­tó­ja, 1924-ben szü­le­tett Ma­kón. Szü­lei, akik a holokausztban pusz­tul­tak el, ka­to­li­kus­nak ke­resz­tel­ték. Ver­mest a há­bo­rú után Pá­rizs­ban pap­pá avat­ták, de 1957-ben ki­lé­pett a ka­to­li­kus egy­ház­ból. 1965-ben kez­dett el ta­ní­ta­ni az Ox­for­di Egye­tem judaisztika tan­szé­kén, ahol ké­sõbb pro­fes­­szor­rá is avat­ták.)

A cannes­-i dísz­be­mu­ta­tón ki­fü­tyül­ték a ha­tal­mas saj­tó­kam­pán­­nyal meg­hir­de­tett fil­met, A Da Vin­ci-kó­dot. A kö­zön­ség pe­dig he­lyen­ként ne­ve­tett a meg­döb­ben­tõ le­lep­le­zés­nek szánt drá­mai je­le­ne­te­ken. A France lnfo fran­cia hír­rá­di­ó­nak nyi­lat­ko­zó kül­föl­di új­ság­írók sze­rint a film “Rej­té­lyes­nek akar tûn­ni, de egy nagy sem­mi az egész”. Más kri­ti­ku­sok en­nél is ros­­szabb vé­le­mén­­nyel vol­tak: “A film na­gyon hû a re­gény­hez, de már a re­gény is egy nagy hü­lye­ség volt, a film még an­nál is ros­­szabb. Rá­adá­sul két és fél óra” – ál­la­pí­tot­ták meg a ve­tí­tés után. A negy­ven­négy nyelv­re le­for­dí­tott best­sel­ler alap­té­te­le, hogy a Louvre meg­gyil­kolt mu­ze­o­ló­gu­sa ál­tal ha­gyott je­le­ket és szim­bó­lu­mo­kat meg­fejt­ve ki­de­rül, hogy Jé­zus Krisz­tus­nak volt csa­lád­ja, de ezt a ka­to­li­kus egy­ház két­ezer éve pró­bál­ja tit­kol­ni.

*

2./ Az Új­szö­vet­sé­get re­ví­zió alá ve­võ el­mé­le­tek to­váb­bi el­ága­zá­sát a Jú­dás evan­gé­li­u­ma kö­rü­li vi­ta je­len­ti, ame­lyet vi­rág­va­sár­na­pon a National Geographic té­vé­csa­tor­na nép­sze­rû­sí­tett egy két­órás mû­sor for­má­já­ban öt kon­ti­nen­sen. Ver­mes Gé­za “A nagy Da Vinci-kód-õrület” cím­mel meg­je­lent fen­ti cikk­ben (The great Da Vin­ci Code distraction. The Ti­mes, 2006. má­jus 6.) úgy vé­li, hogy “e je­len­tõs­nek nem ne­vez­he­tõ má­so­dik szá­za­di szö­veg sze­rint Jú­dás nem el­árul­ja Jé­zust, ha­nem pa­rancs­nak en­ge­del­mes­ked­ve szol­gál­tat­ja ki õt a fõ­pap­ok­nak”.

A Jé­zus éle­té­vel kap­cso­la­tos ko­hol­má­nyok kö­zül Ver­mes a Jú­dás evan­gé­li­u­mát még ká­ro­sabb­nak tart­ja, amely mint ír­ja, “se nem fik­ció, se nem tény,” ha­nem egy óko­ri do­ku­men­tum, amely a Jé­zus utá­ni 2. szá­zad­ban ke­let­ke­zett.

A gö­rög (platóni)-keresztény spe­ku­lá­ció ti­pi­kus ter­mé­ke a Jú­dás-evan­gé­li­um. A po­gá­nyok, zsi­dók és ke­resz­té­nyek kö­zött vi­rág­zott a gnosz­ti­ciz­mus. A gnosz­ti­ku­sok sze­rint csak a szel­lem volt jó. Az anyag, mint a test is, ere­den­dõ­en go­nosz, az al­sóbb­ren­dû te­rem­tõ­tõl, a demiurgosztól szár­ma­zik, akit a gnosz­ti­ciz­mus ke­resz­tény ága­za­ta az Ószö­vet­ség Is­te­né­vel azo­no­sí­tott – a menny és a föld te­rem­tõ­jé­vel. A Leg­fel­sõbb Lény, akit Jé­zus kép­vi­selt, és akit a gnosz­ti­ku­sok sze­rint Jú­dás is tisz­telt, nem Krisz­tus ál­do­za­tán ke­resz­tül ad­ja az üd­vös­sé­get – mi­vel így a tes­te is sze­re­pet ját­sza­na a meg­vál­tás­ban, – ha­nem egy misz­ti­kus meg­vi­lá­go­so­dá­son, a gnó­zi­son ke­resz­tül. Jú­dás úgy se­gí­tet­te elõ a meg­vál­tás­nak ezt a fo­lya­ma­tát, hogy se­gít­sé­gé­re volt a zsi­dó ha­tó­sá­gok­nak Jé­zus le­tar­tóz­ta­tá­sá­ban, és meg­sza­ba­dí­tot­ta ma­gát sa­ját tes­te bör­tö­né­bõl.

A gnosz­ti­ku­sok egy­ol­da­lú né­zõ­pont­já­ból a gyil­kos Ká­in, Szo­do­ma és Gomorra zül­lött la­kói, és min­de­nek­fe­lett Jú­dás vol­tak az igaz em­be­rek, mi­köz­ben a töb­bi ti­zen­egy apos­tol és az Ószö­vet­ség szent em­be­rei a bûnt szol­gál­ták. Mind­ezt meg­ért­ve nyil­ván­va­ló­vá vá­lik, hogy a Jú­dás­ról al­ko­tott 2. szá­za­di hel­le­nisz­ti­kus-gnosz­ti­kus kép sem­mi­vel sem se­gí­ti elõ an­nak az 1. szá­zad ele­ji zsi­dó re­a­li­tás­nak a meg­ér­té­sét, amely­ben Jé­zus és Jú­dás élt. Így Jú­dás evan­gé­li­u­ma gaz­da­gít­ja a gnosz­ti­ciz­mus­ról va­ló is­me­re­te­in­ket, de Jé­zus éle­té­nek ta­nul­má­nyo­zá­sá­ban ir­re­le­váns.”

Mi le­het még­is az oka an­nak, hogy egy át­la­gos szín­vo­na­lon meg­írt de­tek­tív­re­gény, egy el­len­õriz­he­tet­len “do­ku­men­tum” tör­té­net és egy má­sod­ren­dû, ezer­nyolc­száz éves kopt fi­lo­zó­fi­ai-te­o­ló­gi­ai spe­ku­lá­ció mé­dia­szen­zá­ci­ó­vá vál­ha­tott a ki­fi­no­mult 21. szá­zad­ban? Ver­mes sze­rint, mi­vel a nyu­ga­ti vi­lág la­kó­i­nak je­len­tõs ré­sze már nem áll a ha­gyo­má­nyos val­lás köz­vet­len be­fo­lyá­sa alatt, egy­re több em­ber – köz­tük több ne­ves gon­dol­ko­dó – igye­ke­zett az el­múlt két­száz év­ben meg­kér­dõ­je­lez­ni a tör­té­nel­mi Jé­zus sze­mé­lyi­sé­gét. “Nem meg­le­põ te­hát, hogy a 19. szá­zad óta min­den egyes új ré­gé­sze­ti fel­fe­de­zést – akár va­ló­di, akár mint mos­ta­ná­ban, a mé­di­á­nak kö­szön­he­tõ­en, fik­tív – rég ke­re­sett, a rej­té­lye­ket meg­ol­dó kulcs­ként üd­vö­zöl a nagy­kö­zön­ség.”

*

3./ 2006. má­jus har­ma­dik he­té­ben pe­dig – a “Da Vin­ci” õrü­let kap­csán – Karsay Ist­ván ba­rá­tunk /róla bõ­veb­ben alant!/ az aláb­bi szö­ve­gû e-mailt kap­ta:

“Ked­ves Ba­rá­ta­im!

Egy por­nog­ráf fil­met akar­nak le­ve­tí­te­ni (for­gal­maz­ni) ha­ma­ro­san Ame­ri­ká­ban, amely­ben Jé­zust és a ta­nít­vá­nyo­kat ho­mo­sze­xu­á­li­sok­nak mu­tat­ják be. En­nek a szín­há­zi vál­to­za­ta egy ide­je már elõ van ad­va szín­há­zak­ban. A mû cí­me Corpus Christi, ma­gya­rul Krisz­tus Tes­te. Ez egy fel­há­bo­rí­tó vicc ûzé­se a mi Urunk­kal! Vi­szont tu­dunk vál­toz­tat­ni, ezért kül­döm ezt az e-mailt nek­tek. Kér­lek, add a ne­ved az e-mail vé­gén ta­lál­ha­tó lis­tá­ba! Ha meg­te­szed, meg­aka­dá­lyoz­hat­juk en­nek a film­nek a le­ve­tí­té­sét Ame­ri­ká­ban. Eu­ró­pa né­hány ré­gi­ó­já­ban már be­til­tot­ták a fil­met. Ami­re szük­sé­gûnk van: sok alá­írás­ra. Em­lé­kezz, Jé­zus azt mond­ja: “Aki meg­vall en­gem az em­be­rek elõtt, azt az Em­ber­fia is meg­vall­ja majd Is­ten an­gya­lai elõtt. Aki pe­dig meg­ta­gad en­gem az em­be­rek elõtt, azt õ is meg­ta­gad­ja majd Is­ten an­gya­lai elõtt” (Lk 12,8-9). Fu­tó Pé­ter.

Két­ség­beej­tõ! A pénz idá­ig sül­­lyesz­tet­te vol­na a vi­lá­got ural­ni aka­ró Ame­ri­kát?!

Az elõ­re meg­mon­dott tá­ma­dá­sok rész­le­te­zé­se irodalmunkból

Az írás azt mond­ja: “Tér­je­tek meg, mert az idõ kö­zel van.” És ami­kor mi azt mond­juk, hogy az idõ kö­zel van, ez nem azt je­len­ti, hogy az idõ tá­vol van és ta­lán év­ez­re­dek áll­nak még ren­del­ke­zés­re.

Te­kint­se­tek csak kö­rül és lás­sá­tok meg, hogy a ga­bo­na ké­szen áll az ara­tás­ra és lás­sá­tok meg azt a már em­be­ri szem­mel és ér­te­lem­mel is meg­ál­la­pít­ha­tó óri­á­si el­kü­lö­nü­lést, ami a ju­hok és kecs­kék közt mu­tat­ko­zik! Néz­zé­tek meg, ho­gyan tö­mö­rül az egyik tá­bor­ba a hí­võk és a hit­re szom­ja­zók cso­port­ja – mind­egy, akár­mi­lyen né­ven, cí­men, ka­te­gó­ri­á­ban és bár­mi­lyen ke­re­tek közt – és ho­gyan tá­vo­lo­dik el tõ­le a má­sik cso­port, azok­nak a cso­port­ja, akik igye­kez­nek az Is­ten­nel szem­be­he­lyez­ked­ni, akik még a temp­lo­mo­kat is el­ve­szik azok­tól az egy­sze­rû hi­võ lel­kek­tõl, akik csak ott tud­nak Is­ten­hez fel­emel­ked­ni, mert azt hi­szik, hogy Is­ten csak kéz­zel épí­tett temp­lo­mok­ban la­kik. Már ott tar­ta­nak, hogy meg­tilt­ják még Is­ten ne­vé­nek a ki­ej­té­sét és az Is­ten­hez va­ló imád­ko­zást is! És ez nem pusz­tán ab­ban az egy or­szág­ban van így, ahol ez ural­ko­dó rend­szer lett; ez így van min­de­nütt, az­zal a kü­lönb­ség­gel, hogy egye­bütt a tár­sa­dal­mi fel­fo­gás­ban van így és nem a ha­tó­sá­gi in­téz­mé­nyek­ben. /Laurentius: “Az utol­só óra mun­ká­sa­i­hoz” I. kö­tet 162-163. o./

A ki­vé­te­les ke­gye­lem nap­ja még süt, de nem fog örök­ké süt­ni. Ez a ki­vé­te­les ke­gye­lem hoz­ta lét­re ezt a ki­nyi­lat­ko­zást is, ame­lyet a szel­le­mek hoz­nak ti­nek­tek, ami­rõl már egy­szer mond­tam, hogy nem a föld fej­lett­ség­ének fo­lyo­má­nya, ha­nem magasabbrendû vi­lá­gok köz­le­ke­dé­si mód­ja. Is­ten vég­te­len jó­sá­gá­ban, atyai ir­gal­má­ban, amel­­lyel le­ha­jol mé­lyen el­esett gyer­me­ke­i­hez, el­megy csak­nem a sze­mé­lyes köz­le­ke­dés le­he­tõ­sé­gé­ig ak­kor, ami­kor szel­lem­gyer­me­ke­it el­kül­di, hogy em­be­ri sza­vak­kal is be­szél­je­nek azok­nak az em­be­rek­nek, akik a test pán­cél­já­ból nem lát­hat­nak be­le a szel­le­mi vi­lág­ba, hogy ar­ról a ro­tá­ci­ós sze­kér­rõl mi­nél töb­be­ket tud­jon még meg­men­te­ni.

A har­ma­dik ki­je­len­tés, amely a ke­gyel­mi kor­szak­nak esz­kö­ze, Is­ten egé­szen kü­lön, spe­ci­á­lis té­nye, amely ma­ga sem tart már so­ká. A spi­ri­tiz­mus lé­tez­ni fog ta­lán mind­vé­gig, és lesz­nek még “tu­dó­sai” is en­nek az új igaz­ság­nak és lesz­nek “esz­kö­zei” bõ­sé­ge­sen; azon­ban azok a ki­je­len­té­sek, ame­lyek új igaz­sá­got hoz­nak az em­be­rek­nek, amel­­lyel fel­nyit­ják a lát­ni vá­gyó sze­me­ket, már csak rö­vid éle­tû­ek lesz­nek, egé­szen rö­vid éle­tû­ek, és a to­váb­bi­ak­ban meg kell él­ni ab­ból a táp­lá­lék­ból, ami az alap­ve­tõ ki­je­len­té­sek­bõl mint igaz­ság elõ­su­gár­zik. Meg kell él­ni s fel kell hasz­nál­ni ép­pen úgy, mint ahogy a Krisz­tus ál­tal ho­zott men­­nyei igaz­sá­go­kat az õ egy­sze­rû, ta­nu­lat­lan ta­nít­vá­nyai ad­ták to­vább az utá­nuk kö­vet­ke­zõ nem­ze­dé­kek­nek. Mert jól­le­het az az­óta el­múlt hos­­szú szá­za­dok ki­ter­mel­tek tu­dó­so­kat, ka­ted­rá­kat, pro­fes­­szo­ro­kat se­reg­szám­ra azok­nak a tu­do­má­nyok­nak a ta­ní­tá­sá­ra, ame­lyek ki­sar­ja­dzot­tak ab­ból a pár lap­ból ál­ló evan­gé­li­um­ból: de a meg­vál­tást nem a tu­dó­sok, nem a ka­ted­rák, nem a pro­fes­­szo­rok hoz­ták az em­be­ri­ség­nek, ha­nem hoz­ta, a ná­zá­re­ti ács fia, és hoz­ta az a ti­zen­egy egy­sze­rû, sze­gény, két ke­ze mun­ká­já­ból élõ em­ber: az õ ta­nít­vá­nyai.

Eképpen az Is­ten­nek ez az új ke­gyel­mi ki­je­len­té­se is ki fog ter­mel­ni “tu­dó­so­kat”, akik­nek te­kin­té­lyük lesz a töb­bi em­ber elõtt és köny­vek tö­me­ge­it; ame­lyek hos­­sza­san fog­ják ma­gya­ráz­ni eze­ket az egy­sze­rû igaz­sá­go­kat. De nem ezek a “tu­dó­sok” és nem azok a köny­vek fog­ják meg­vál­ta­ni azo­kat, akik még meg­vált­ha­tók lesz­nek, ha­nem az a né­hány alap­ve­tõ ki­je­len­tés, ame­lyet egy­sze­rû, név­te­len szel­le­mek min­den hang­za­tos kül­sõ cím és rang nél­kül hoz­tak a tanulnivágyóknak, akik­nek fü­le nyit­va volt a hal­lás­ra és sze­me a lá­tás­ra.

*

A har­ma­dik ki­je­len­tés és az a ke­gyel­mi idõ, amely meg­szül­te, el fog múl­ni, és ak­kor be­kö­vet­ke­zik az, ami­rõl az Úr Jé­zus Krisz­tus szólt és a ti új tu­do­má­nyo­tok alap­ve­tõ ki­je­len­té­sei is szól­nak. Be fog kö­vet­kez­ni nem­csak a lel­kek el­kü­lö­nü­lé­se, de az anya­gi vi­lág át­ala­ku­lá­sa is azért, hogy azok, akik Is­ten­nek szol­gál­tak, egy magasabbrendû, egy­sze­rû, igaz tár­sa­da­lom­ban él­hes­se­nek, amely tár­sa­da­lom­ban alap­ve­tõ becs­ület­be­li kö­te­les­ség lesz az, amit az Úr Jé­zus Krisz­tus ki­je­len­tett: Ne tégy más­nak olyat, ami ne­ked ros­­szul es­nék.

*

A kö­vet­ke­zõ cikk elé azon­ban még job­ban il­lik a Név­te­len Szel­lem­nek a Tit­kos ta­ní­tá­sok II. kö­tet 51-52. ol­da­la­in 1936-ban köz­zé­tett, jö­võ­be­lá­tó aláb­bi sza­vai, mert azok – a cikk­bõl és Zi­ta m. ugyan­csak csa­tolt 1990. évi látományából ki­tû­nõ­en – be­kö­vet­kez­tek, va­gyis mind­ezek le­ta­gad­ha­tat­lan bi­zo­nyí­té­kul szol­gál­nak az utol­só idõk­re vo­nat­ko­zó mé­di­u­mi úton jött, meg­té­rést sür­ge­tõ fi­gyel­mez­te­té­sek­re is.

Az em­be­rek so­kat el­ér­tek már és még el is fog­nak ér­ni, mert még van­nak ta­lál­má­nyok, ame­lyek e kor­szak vé­gé­ig tö­ké­le­te­sít­ve lesz­nek. Egész ad­dig az ideg­szfé­ra ki­hoz­za ma­gá­ból azo­kat a gé­pe­ze­te­ket, azo­kat az ön­ma­gá­nak meg­fe­le­lõ pro­jek­tu­mo­kat, ame­lyek­nek se­gít­sé­gé­vel ott áll­hat az em­ber az õ lel­ki fej­lett­ség­ének tel­jes mi­vol­tá­ban. Azt ér­tem ez alatt, hogy olyan dol­go­kat hoz ki ma­gá­ból az em­be­ri el­me, ame­lyek tel­jes­ség­gel az em­be­ri lel­ket fog­ják utá­noz­ni. Nem az “em­bert”, ha­nem a lé­lek ké­pes­sé­ge­it.

Itt van pl. már­is elõt­te­tek az a ta­lál­mány, amely a han­go­kat köz­ve­tí­ti min­den anya­gi esz­köz nél­kül, csu­pán az erõk át­ha­so­ní­tá­sa, az adó és el­fo­ga­dó erõk ös­­sze­kap­cso­lá­sa ál­tal. De ezt még nagy mér­ték­ben tö­ké­le­te­sí­te­ni fog­ják. Fel fog­ják ta­lál­ni a tá­vol­ba­lá­tást, a távolbahallást és a távolbahatást, ame­lyek ma még csak a lé­lek ké­pes­sé­gei; a lát­ha­tat­lan­ból meg fog­ják ke­res­ni a lát­ha­tót és fel fog­ják ta­lál­ni azt a ké­szü­lé­ket, ame­lyen ke­resz­tül a test­bõl el­tá­vo­zó lel­ket úgy­szól­ván ér­zé­kel­he­tõ­vé te­szik. Egyál­ta­lá­ban bi­zo­nyí­ta­ni és re­giszt­rál­ni fog­ják a sí­ron tú­li élet­nek azt az igaz­sá­gát, amely ma még csak a hit ál­tal kö­ze­lít­he­tõ meg.

De an­nak el­le­né­re, hogy mind­ezek­kel ren­del­kez­ni fog a föl­di em­ber a fej­lõ­dés so­rán, még­sem fog­ja meg­ta­lál­ni a menny­be ve­ze­tõ aj­tó ki­lin­csét, bár ott ta­po­gat va­kon a men­­nyek or­szá­gá­nak ka­pu­ján. A fej­lõ­dés el fog­ja ve­zet­ni en­nek a kor­szak­nak gyer­me­ke­it egé­szen a men­­nyek ka­pu­ja elé az õ fej­lett ideg­szfé­rá­já­val és még­sem fog tud­ni oda be­nyit­ni, mert a lel­ké­ben nem bir­to­kol­ja azt az egy­sze­rû erényt, ami eh­hez fel­tét­le­nül szük­sé­ges, az alá­za­tos­sá­got. Az Is­tent nem tud­ja se­hol meg­ta­lál­ni, mert ön­ma­gá­ban lát­ja a te­rem­tõ- és al­ko­tó­erõt és szel­le­mi­sé­gé­nek fel­éb­re­dé­sé­vel meg­ta­gad­ja az Is­tent. Ez­zel azu­tán is­mét oda jut, aho­va a bu­kott an­gya­lok ju­tot­tak: hull le­fe­lé a sem­mi­be min­den is­me­re­té­vel és vi­lá­gos­sá­gá­val, mert en­ge­det­len­sé­ge ál­tal szem­be­he­lyez­ke­dik Te­rem­tõ­jé­vel.

*

De még konk­ré­tabb bi­zo­nyí­ték kö­vet­ke­zik egy 1989-es riport alapján ar­ról, hogy erõ­sö­dik a lé­lek-szel­lem­nek a test mel­let­ti-fö­löt­ti mû­kö­dé­se, azok ha­lál utá­ni lé­te­zé­sé­nek tu­da­to­sí­tá­sa kí­sér­le­tek­kel, mi­re ter­mé­sze­te­sen nagy zsi­vaj­ba kez­dett a tu­do­mány, cse­pül­ve az “ál­tu­do­mányt”. Ezt is elõ­re je­lez­ték oda­át­ról, és ak­kor ez is bi­zo­nyít va­la­mit! Sze­rin­tünk a hit gyõ­zel­mét.

Kaspirovszkij, avagy a száz­mil­li­ós bû­vö­let