T a r t a l o m

Friss meglepetések közel-múltunkból.................................................... 2

Nagy Sándor Kászon: "Lelkünk tovább él" c. rovásírású könyve............ 2

Váradi Tibor a magyar rovásírásról és az Arvisuráról............................. 7

Hernádi Gyula:"Lélekvándorlás" c. könyvéből részletek jegyzetelve...... 14

Jankovich István két könyve a halál utáni lét és a reinkarnáció ............. 25

A friss "HIHETETLEN"-ből: kísértetek az amerikai Fehérházban......... 35

Fáy Zoltán: újságcikke a könnyező Madonnákról................................ 41

Hogyan jöhetnek létre ilyen jelenségek? .............................................. 42

"Isten mindentudása és a szabad akarat" értekezés folytatása............... 45

Karma, praedestináció és szabad akarat: ............................................ 49

A Hármasságról összefoglaló.............................................................. 51

Névtelen Szellem: "Az utolsó idők látképe" (1938).............................. 59

Elgondolkoztató és Gyurkovics Tibor "Van-e Isten?" friss újságcikke... 64

„Krisztus a bírám” vers....................................................................... 67

Friss meglepetések közel-múltunkból

Most hogy időm jobban engedi, az áprilisi napsütés meg egyenesen csábít a szobai polcokról teraszra kiszorult könyveim rendezésére, beszámolok az eredményről. Az ottani kötegekből - többek között és egyenlőre - az alább I-III. alatt felsorolt, közvetlenül a diktatúrát követő időkben, vagyis még az 1871-ben alakult, de 1946-ban betiltott magyarországi spiritiszta Egylet eszmeiségét felújító Egyesület 1994-es bejegyzése előtt megjelent - számomra nem új, de frissessége szempontjából örömteljes meglepetéseket tartalmazó - könyvek kerültek a kezembe. Lássuk ezeket sorjában.

I.

Lelkünk tovább él

Holtakkal beszélgetéseim

népe kezébe adja :

Nagy Sándor Kászon

Kiadás éve: 1990. a borító hátoldalán Szörényi Levente ajánlása.

Bevezetés

Könyvemben sok alig hihetőre találnak majd olvasóim. Azokra előre szükséges felkészíteni mindenkit.

Flammarion francia csillagász (az 1858-bani Spiritiszta Társulat: alapító tagja, közelebbről L.: "Bev.Spir." I. k. 19-24. o. kyÁ). AZ ISMERETLEN ÉS A LELKI PROBLÉMÁK című könyvének 42. oldalán - meggyőződésemmel mindenben egyezőn - ekképpen foglalkozik velük:

"Még igen sok megmagyarázhatatlan tény van, mely az ismeretlen birodalmába tartozik. Ezek közül valók azok a tünemények is, amelyekről értekezni fogunk. A telepathia, vagy a távolba érzés, a haldoklók megjelenése vagy jeladásai, a gondolat átszármaztatása, - vidékeknek, városoknak vagy épületeknek félálomban vagy alvajárás közben, a szemek igénybevétele nélkül való látása, valamely közeli eseménynek előre való tudása vagy előre való értesülés ez eseményről, a jövő előre látása, a híradások, az előérzetek, némely rendkívüli delejes esetek, némely öntudatlan diktálások az asztal kopogtatása által, bizonyos megmagyarázhatatlan zajok, kísértetes lakások, a nehézkedés törvényeivel ellenkező emelkedések vagy emelések, a tárgyaknak érintés nélkül való megmozdítása vagy szállítása, olyan hatások, amelyek hasonlítanak az erők meganyagiasodásához, ami képtelenségnek látszott, a testetlen lelkek vagy bárminő szellemek látszólagos vagy valódi megnyilatkozásai - és sok más bizarr és ez idő szerint megmagyarázhatatlan tünemény méltán kelti föl kíváncsiságunkat s megérdemli, hogy tudományos figyelemmel kísérjük őket.

Különben legyünk róla egészen meggyőződve, hogy minden, amit megfigyelhetünk és tanulmányozhatunk, természetes dolog s hogy minden tényt nyugodtan, tudományosan, titokzatos előítélet zavar és mysticizmus nélkül kell vizsgálnunk, éppen úgy, mintha például csillagászatról, természettanról vagy physiológiáról volna szó. Minden a természetben van az ismeretes dolgok éppen úgy, mint az ismeretlenek s természetfölötti dolog nincs is. Ez csak üres, értelmetlen szó "

Urunk Istenünk jóságából kaphattam tanításokról tudományos magyarázatot senki tőlem ne várjon. Hiába is kérdeznének, mert én csupán "eszköz" vagyok, nem tudományos kutató.

Könyvem előkészületeinél elhangzott olyan vélemény is, régi nyelvünket olvasni nem tudnák. Én ezt lehetetlenségnek mondom, mert rovásból latin betűkkel másoltam mindegyiket. Legrégebbi nyelvemlékünk, a Halotti beszéd és könyörgés helyes olvasása tényleg nincsen megfejtve, de nálam értelmes minden.

Ragozó nyelvünket más, idegen nyelvtani szabályokba gyömöszölték. Latinos, németes rontással beszélő magyaroknak valóban szokatlan lehet annak tömörsége, ám olvasása, megértése nehéz nem lehet!

Talán egyszer minden rontástól megtisztul a mi tökéletes, szép nyelvünk, amelynek maradványait ma sem kímélik.

Harminc esztendő kutatási anyagából innen - onnan kivett részletekkel bizonyítom lelkünk tovább élését halálunk után.

Akit erről nem győz meg könyvem olvasása, meddő vitatkozás helyett maradjon meg hitében.

Budapest, 1990.

Nagy Sándor Kászon

*

Szörényi Levente a könyv hátoldali ajánlásában a következőket írja a szerzőről:

„Debrecenben született 1902-ben. Alig 17 évesen jelentkezik a nemzeti hadseregbe - Erdélyért. 1926-1939 években különböző írásai, versei jelennek meg és nevéhez teszi az Erdélyre emlékeztető Kászon nevet. 1941 és 1943 között megjelent különböző írásaiban "rovás írásunk" ábécéjét terjeszti, amiről a jelen könyv ad bővebb ismertetést. 1943-1944 katonai szolgálat. 1945 májustól 1948 augusztusig rab a Szovjetunióban. 1952-ben Debrecenből kénytelen Budapestre távozni, ahol barátságot köt Szörényi Levente apjával (Gyula). Kerek tíz esztendőt ingázik munkásvonaton, amíg 1962-ben felesége is felköltözhet utána.”

*

Kiemeléseim a könyvből

A szerző figyelmét felkelti a "Debrecen" című újságban megjelent következő hír:

"Budapestről közlik 1941 augusztus 5.-én, hogy a pomázi romterület Sashegyi Sándor nevű régésze bejelentette, miszerint Pomáz közelében megtalálta a honszerző Árpád fejedelem sírját."

Minthogy a szerzőt gyermekkora óta foglalkoztatta népünk eredete, országunk szerzése, Árpád fejedelem személye, akinek sírját eddig hiába keresték, nyomozni kezdett a hír részleteiről. Így került barátságba 1952-ben a Pomázon lakó Sashegyi Sándorral, aki aztán az egyik napon bemutatta neki a "Holdvilág-árokbani" nagy, fehér sziklafalat, kaptárfülkének nevezett néhány hosszúkás bemélyedéssel, tátongó derékszögű nyílással. Aztán mentő ásatásáról elmondott neki mindent. Áradt belőle a panasz amiatt, hogy a hivatásos régészek mellőzik, munkáját nem értékelik, nem becsülik. Magára hagyva, már csak két segítővel folytatta munkáját, amikor munkása az egyik napon így kiáltott fel: "Sashegyi úr, egy koponya!" Odarohant, kezébe fogta, őrjöngő nevetés tört ki belőle: "Hát mégis érdemes volt!" Telefonált a Történeti Múzeumba. A koponyáról dr. Nemeskéri János megállapította: turanoid, amely országfoglaló népünk uralkodó rétege. Erről újságokban is nyilatkozott, de 1952-ben ezekre már nehezen akart emlékezni.

Sashegyi Sándor, a lelkes, önzetlen, súlyos betegen is kutató ember, 1958 június 30.-án elhunyt. Nélküle az oly szép látványú sziklafal körüli igazság rejtve maradna. Hiszen többek szerint az mindössze csak római kőbánya maradvány, mert 1962-ben dr. Erdélyi István régész, aki diákként Sashegyi kísérője volt, elég sokáig kutatott ottan, de semmire nem lelt.

A könyv íróját viszont egyre jobban húzta, vonzotta valami a sziklafalhoz. Sokat ment oda forró nyárban, őszi hervadásban, hátha megtalál valami apróságot, ami árulkodna valami apróságot a sziklafal múltjáról. Végül egy másfajta lehetőség adódott, amit a könyvből szószerint idézünk:

"Nagyon sokat töprengtem népünk eredetéről, múltunkról. Hogyan, miképpen lehetne biztos tudást szerezni róluk? Bizony, csak rég holtak beszélhetnének! Azonban a spiritizmusról - azoknak alapján, amiket róla hallottam, olvastam, ami keveset láttam - rossz vélemény alakult ki bennem. Mégis megkísérelem!

Ha nem teszem, akkor népünk tovább is örök sötétségben tapogatózhat... Végül: pénzt elő!

Körös ábécét rajzoltam, betűit hangosan mondogattam, mutogattam. Erősen elhatároztam, nem lesz öncsalás, mások ámítása. Senki lelkét nem idéztem. Magától jöjjön valaki! Sok-sok hét, hónap telt így el. Ahogyan leültem, úgy állottam föl. Lelkem nyugodt volt. Várakoztam türelmesen.

Egyszer mégis mozdult a pénz. Erővel indult betűről betűre:

= Röjód ujon vügyóz, ukö urszógót mög nápőt lögjobbon szörössö.

Kérdezem: ki ő?

= ORPÓD úr.

- Ki beszél velem?

= UZON.

- Ő miért nem beszél velem?

= Úr útun lőn.

- Milyen úton?

= Umökor vészszo jöjjök, ű ho ukorjo, nököd mögmongyo.

Megköszöntem közlését. Vegyes érzésekkel maradtam egyedül. Sokáig nem történt semmi, majd újabb közlés következett. Maga ÁRPÁD úr beszélt hozzám."

De hogy mit beszéltek rovásírásos körözéssel, ami egyben a könyv túlnyomó részét - annak latin betűre áttett különös olvasatát - teszi ki, ezt a rovásíráshoz értőkre bízom, hiszen én még a fenti pár sort se tudom érthetően olvasni, így közreadni sem. Ezért az olvasók kíváncsiságát azzal próbálom csillapítani, hogy a szerző - szerintem számunkra tartalmilag fontosabb utószavát követően - ide iktatom "A Napfényes Élet Alapítvány" egyik kiadványában Váradi Tibor: "A magyar rovásírás és az Arvisurák" című cikkét kivonatosan, hogy - ezek szerint - egyáltalán fogalmunk legyen a napjainkban is megvalósult fizikális médiumi jelenségről és a magyarság - ilyen úton nyert - múltjáról.

*

Olvasóimhoz!

Harminc esztendő temérdek gyűjtéséből elégedjünk mostan ennyivel.

Szokatlan, alig hihetőket közlök, de azokban szemernyi öncsalás, ámítás nincsen.

Mindenki megtanulhatja Urunk Istenünket imádni, ősapákat, ősanyákat tisztelni, népünket szeretni, országunkat szolgálni.

Bizony mondom, olyan nép nem élhet, ahol Istent megtagadják, ahol eleinkről nem emlékeznek, ahol semmi hagyomány nincsen.

Olyanok legyünk, amilyenek régen voltunk, olyan jó fejedelmek, olyan hűséges abák alatt.

Vérségi szeretettel gondol mindannyiukra Debrecen fia: Nagy Sándor Kászon. Budapest,1990. február

*

Megköszönöm

Kelemen Szabolcsnak, Alpár fiamnak, elhunyt Szörényi Gyula barátom Levente fiának önzetlen segítségét, amely lehetővé tette kéziratom gyors elkészülését, nyomdába küldését, könyvemnek mentül hamarabb megjelenését. A szerző

*

A MAGYAR ROVÁSÍRÁS ÉS AZ ARVISURÁK

A magyarság igazi őstörténetét, mindazt, amit róla tudni kell, a magyarság szellemi vezetői mindig lejegyezték - több ezer évre visszamenőleg. Az egyik ilyen feljegyzésgyűjtemény Arvisura néven maradt fenn. Ha elolvassuk az Arvisurákat, nagyon érdekes tanításokat találhatunk benne a magyarsággal és a magyar nép eredetével kapcsolatban. Az Arvisura szerint a magyarság igazi őshazája nem más, mint a Szíriusz, idáig vezethető vissza a magyarság eredete. Ez meglepő lehet, hiszen a hivatalos magyarságkutatás azért annyira nem bátor, hogy a földi helyeken kívül, vagy a földi kutatáson kívül helyezkedjen, de a szellemi kutatás ezt megengedheti magának.

Az Arvisurák (amit ·úgy lehetne fordítani, hogy "Igaz szólások, Igaz mondások") azt tanítják, hogy a szíriuszi kultúra jóval fejlettebb volt, mint a földi kultúra. A Szíriuszról időről időre tanítók érkeztek, akik próbálták a földi kultúrát segíteni, fejleszteni, de mindig visszatértek a Szíriuszra.

Mivel ez elég régen volt, senki ne képzelje el materiálisan, hogy hús-vér fizikai testben történtek ezek az átjövetelek, ugyanis a Szíriuszon akkor még úgynevezett éteri és asztrális kultúrák léteztek. (L. a feltűnő hasonlatosságot saját irodalmunkból: az előző, 20007/2. sz. lapunk 36. o., továbbá "Bev. Spir." II. k. 67-69. oldalait!/

Így történt meg a két nép közötti komolyabb kölcsönhatás Ajnyahita vezetésével, (aki - Váradi Tibor: "János evangéliuma"-ban írtak szerint - azonos Máriával, majd később Jézus anyjaként öltött testet. Mi pedig azt valljuk, hogy Mária 1871-ben egyike volt a "Szellemi Búvárok Pesti Egyletének" odaáti alapítója. L. "Bev. Spir." I. k. 32-35. o. kyÁ.) Azt is elmondja az Arvisúra, hogy kilenc fő vállalta fel, hogy nem tér vissza a sziriuszi őshazára, hanem itt maradnak a Földön, s megpróbálnak beilleszkedni a földi kultúrába.

Az Arvisurák I.e. 4040-től kezdték el lejegyezni a magyarság részletes történetét, egészen Mátyás király uralkodásáig. Tehát körülbelül 5-6000 évet fog át az a történet, amiről az Arvisura szól.

A magyar népnek mindig voltak szellemi vezetői, főtáltosai, s az ő feladatukat képezte a magyar nép történetének leírása. Így az Arvisura évszázadról évszázadra egyre jobban kibővült. Kiemelnék egy Agaba nevű főtáltost, ő volt a magyarság egyik szellemi vezetője; ő építette fel a huszonnégyes rendszert, a huszonnégy magyar vagy hun törzsszövetséget. Rendszerezte a rovásírást is, ő vezette be a harminckét betűs rovásírást, amit azután a magyarság használt. Agabáról tudni kell még egy nagyon fontos dolgot: rá úgy emlékeznek a magyar írások, hogy mint főtáltos ő volt az Élet templomának egyik őrzője. Itt persze nem fizikális őrzést, hanem egyfajta szellemi őrzést kell érteni.

Olyan dolgokat is megemlítenek az Arvisúrák, amiket elvileg csak pár száz évvel ezelőtt fedeztek fel! Nagyon meglepő, hogy több ezer évvel ezelőtt a magyarok ősei olyan dolgokat jegyeztek le, amit a tudomány hivatalosan csak jóval később fedezett föl. Az Arvisúrákban - több ezer éve - leírták például azt, hogy a föld gömbölyű és forog, hogy a világmindenség mozgásban van, tágul és még sok egyebet is. Ismerték például a rákos betegséget, hogy ennek mi a lényege, hogyan alakul ki és hogyan gyógyítható.

A rovásírásról

Az Arvisurákat rovásírással jegyezték le, s a rovásírás nagyon fontos jellegzetessége a magyar népeknek. Ez a magyarság ősi írása. Maga a magyar nyelv és az írás szorosan összefügg, összefüggött egymással. A magyar nyelv nem a vogulból vagy az osztjákból kiszakadt finnugor nyelv, hanem egy önálló ősnyelv, azaz a magyar nyelv magyar eredetű! Ez igen fontos, hogy a magyarság nem más népektől lopkodta össze a nyelvét.

A Kárpát-medencébe érkező magyarság sajátos kultúrelemei közé tartozott az Európában akkor még egyedülálló és egyedi alábbi magyar rovásírás:

Legkönnyebb volt ezeket fába vésni. Tehát a magyarok ősei önmaguk számára megalkottak egy írást, s ezt több ezer éven át képesek voltak megtartani!

Magát a rovást kígyózó mozgásban, jobbról balra kezdték el, s amikor eljutottak a lap egyik végéhez, akkor fordítottak egyet a lapon, és folytatták tovább.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért szorult háttérbe a rovásírás, miért szűnt meg. Ez az István király körüli időkre vezethető vissza. István király korában kezdte felvenni a magyarság a római kereszténységet, s ezzel együtt bejött a római egyház nyelve is: a latin és egy idő múlva az egyház kifejezetten megtiltotta a rovásírás használatát. Rájött ugyanis, hogy a rovásírásnak van egyfajta spirituális dimenziója, túlmutat azon, hogy egyszerűen csak jeleket vésnek egy fadarabra és ezért úgy gondolták, hogy ez valamiféle varázslással függ össze, s ezt jobb betiltani.

A rovásírás legtovább a székelyeknél maradt fönt, sokszor székely-magyar rovásírásnak is nevezik.

Mivel a rovásírást tiltották, s a megszegés büntetést vont maga után, a rovásírásból titkosírás lett. Most csak egy példát mondanék: II. Rákóczi Ferenc fejedelem, amikor a rodostói magányából leveleket írt, a rovásírást használta titkosírás gyanánt, hogy a bécsi udvar emberei ne tudják elolvasni az ő leveleit. Váradi Tibor

*

Mindezek után őszintén be kell vallanom, hogy csak eme olvasatok után értettem meg igazából Egyletünk Szellemvezetőinek azt a bölcs mondásait – ami egyébként a "Bevezetés a Spiritológiába" I. kötet 130-131. oldalain, de egyéb kiadványainkban is ismételünk, mégpedig röviden így:

 a./ Az Egylet 1873. évbeni ülésén József médium útján az alábbi jövőkép hangzott el:

”Feltartóztathatatlanul megy a végzet a maga útján, tekintet nélkül az eléje gördülő akadályokra A talajba vetett mag kénytelen kifejlődni és ki fog fejlődni azzá, amivé rendeltetésénél fogva kifejlődnie kell.

 Az élet eseményei szellemi gyümölcsök ;azt a magot, mely ezeket fejleszti, Isten hintette el és rakta le a kellő helyre, amelyen kénytelen kifejlődni. Alaposan el vannak készítve a nagy Teremtő tervei, nem változnak meg azok egyetlen hajszálnyira sem, mert ezeknek kútforrása bölcsesség megvalósítása igazságosság, hatása pedig törvény

A földből nő ki a fa és amikor kész a koronája, akkor be is van fejezve a fa növekedése, akkor az ágak és a levelek a szabad levegőben, világosságban és napfényben himbálnak. Ez természettörvénye az összes dolgoknak és természettörvénye annak is, amit eseményeknek neveztek. Évtizedekkel, évszázadokkal előbb el lett vetve a mag és csak hosszú idő múlva állnak elő a hatások.

Ó te gyönyörűsége ország, melyben el lett ültetve ez a fa, kicsi vagy te még és keveset számítasz e nemzetek sorában;sok most a te földeden a könny, sok az ínség, sérelem;most csak a remény lelkesít téged, de erőd nem elegendő ahhoz, hogy megvalósítsad ezeket a reményeket! De nagy leszesz te majd a nemzetek sorában… szellemi és anyagi gazdagságra nézve; büszkén fogod hordani fejedet és tisztelettel fognak neked hódolni az összes népek a kifejlődés idején.

 Hadd múljanak csak az évek és ne olvasgasd azokat, álmodozol te még és ébredésed örömujjongás lészen.

Éjszakára világosság, viharra napfény következik!”

b./ Az 1921. évi pünkösdi ülésen az Egylet első világi elnöke:Dr. Grünhut Adolf, bizalmasan: Doktor bácsi, Béla médium útján az alábbiakat mondotta odaátról/ 1906-ban hunyt el/

„Itt, ezen a most még megvetett, letiport, meggyalázott magyar földön, van elvetve a szellemi felébredés és megvilágosodás magvacskája, … hogy ez a haza legyen szülője az emberiség szellemi boldogulásának,… és ez jogosít fel annak a kijelentésére, hogy amit Isten bölcsessége jónak látott annak idején kijelenteni, /az a./ alattiakat/ mint magyar hazátok jövendőjét, az be fog következni, mert azt az igazság szelleme mondotta, ez pedig győzni fog, mert az Úrból indult ki és Hozzá kell vissza is térnie.”

c./ Az Egylet alapításának ötvenedik évfordulóján József médium útján az alábbiak hangzottak el:

"Amidőn elérkezett a pillanata annak, hogy az Úr igéje a maga tisztább igazságában itt a földön az emberek között hirdettessék, az Úr megbízásából én (Névtelen Szellem, a volt Péter- kyÁ) és nővérem (Mária- kyÁ) lementünk a földre, hogy megkeressük azon az alkalmas talajt, ahol a magot az emberek szívébe hinthetjük, hogy ott gyökeret verjen, kalászba szökkenjen és gyümölcsöt hozzon…. A kis Magyarországot választottuk ki magunknak, mert itt találtuk meg az alkalmas munkatársakat, akikkel a mi nehéz, nagyon nehéz, hosszantartó és legtöbbnyire láthatatlan munkánkat elkezdhettük." /ÉV.1922/3. sz./

*

d./ 1924-ben ugyancsak Doktor bácsi így erősíti meg a fenti b./ alatt mondottakat:

„Ennek a maroknyi népnek messze kiható és fontos feladata, rendeltetése van. Ne felejtsétek el, hogy ebben az országban vannak lefektetve a szellemi világosság és megismerés előkészítésének dicső előfeltételei, vagyis, hogy az Úr akarata és parancsa az, hogy ebből a kis országból induljon ki, terjedjen szét és győzzön a világosság!”

Szép, nagyon szép lesz a sorsa ennek az országnak, mert nem mulandó, semmitmondó, hitvány kincsek után nyújtja ki a kezét, hanem szellemi kincsek után. A sötétség hatalma egykor teljesen le fog hanyatlani és akkor szét fog terjedni a világosság: az emberek meg fogják érteni, hogy nincs más út, mint a szeretet útja." /1924/

*

És mit tesz Isten? 2007 április 20.-án Horváth Zoltán László ardvisurás (ő +"d"-vel írja a szót) Barátomtól kapom az alábbi "Út az Új Égi Birodalom felé" című e-mailt: "Következő Ardvisura előadás. Helyszín: Akasha Sors Reform Központ, Bpest, II. ker. Szász Károly-u. 2. (I. em./12/a) Időpont: 2007 április 26, csütörtök, 18.00-tól.

Az emberiség több ezer éves álma, hogy egy olyan társadalomban élhessen, ahol a szeretet és az égi igazságosság érvényesül a földi igazságtalanságok és hatalmaskodások helyett. Annak idején ezen elképzelés érvényesítésének céljából alapult meg megannyi más birodalom mellett a 24 Hun Törzsszövetség is. Ezen cél érdekében küldték Buda és Attila vezéreket a Pannon földre, majd később az Avar törzsszövetség is az Új Égi Birodalom megalapítása miatt foglalta vissza a Kárpát medencét. Mikor az Árpád vezette Szabad Hunok Szövetsége (melyet később Magyar Törzsszövetségként ismert meg a világ) is kudarcot vallott e téren Kubláj Kán (Dzsingisz Kán utódja) az akkori Kína elfoglalásával megalapította a Mennyei Birodalmat. (Ezzel együtt felépítette a Mennyei Palotát és Pekinget, amely ma is Kína fővárosa és egyben legnagyobb büszkesége). Valaha Amerika is az Új Világ szimbóluma volt, ahol a hatalmaskodásoktól mentes szabad világ eszméje volt az uralkodó. Vajon törvényszerű, hogy minden próbálkozás elbukik, amely az Égi Birodalom megvalósítását tűzi ki célul? Vagy mégis van járható út? Merítve az Ardvisurákba foglalt tapasztalatokból, illetve megvizsgálva az emberi lét nagy kérdéseit, az előadássorozat erre a kérdésre keresi a választ..."

*

II.

Második "rábukkant könyvként" a nem régen elhunyt Hernádi Gyula "LÉLEKVÁNDORLÁS" című, 1989-ben megjelent könyvével kívánunk nagyon röviden foglalkozni; főleg azért, hogy az olvasó lássa, a témával nem csak mi, spiritiszták, hanem mások, független gondolkodók is keresik az e tekintetbeni igazságot és az alapul szolgáló tényeket. A szellemes stílusáról jól ismert író e könyvének címe önmagában arra enged következtetni, hogy ő nem a téma filozófiai, teológiai, netán spiritológiai mélységeinek feltárására, azok elemzésére, hanem inkább az érdeklődés felkeltésére és annak minél érthetőbbé tételére törekedett, amiért mi, az e tárgyban évtizedek óta sokakkal csatázók, a neves írónak - holtában is - köszönetet mondunk.

Mi a lélekvándorlás, a reinkarnáció?

Ian Stevenson szerint minden ötödik nyugat-európai hisz a lélekvándorlásban, a reinkarnációban.

Ha az összes, vallásban és ideológiában hívő ember hitét megvizsgáljuk, azt tapasztaljuk, a halállal kapcsolatban lényegében háromféle válasz létezik.

1. Az emberiség egyharmada nem hisz a halál utáni létben, életben. Úgy gondolja, az egyéni élet a születéssel kezdődik, a halállal végződik, se előtte, se utána nincsen semmi. Ez a felfogás nagyjából takarja a materializmus fogalmát.

2. Az emberiség második harmada nem hisz a születés előtti életben, ugyanakkor hisz a halál utáni életben, abban mennybéli vagy pokolbéli létet tételez, mely lét, állapot a földi élet erényei, bűnei nyomán, jutalmazásként vagy büntetésként következik be.

3. Az emberiség harmadik harmada hisz mind a születés előtti, mind a halál utáni életben, hisz a lélekvándorlásban, illetve reinkarnációban.

A reinkarnáció szó szerint „ismét húsba hatolást" jelent, re=ismét, in=bele, carno=hús.

A reinkarnációba vetett hit abból indul ki, hogy az ember halálakor valódi élete nem alszik ki, csupán a testet veti le a lélek, illetőleg a szellem. /Bizonytalan a lélek és szellem fogalmát illetően. L. az alanti megjegyzést!

A földi életre a túlvilági "közteslét" /szerintünk szférabeli lét/ következik. Ez a "közteslét" bármely tetszőleges ideig tarthat, de olyan eset is lehetséges, amelyben a reinkarnáció azonnal /rövidesen/ a halál után bekövetkezik. A "közteslét" befejeztével, amely tarthat földi mércével mérve akár évekig, évszázadokig is, a régi személyiség, lélek, szellem új testbe költözik, ami lehet emberi, állati, növényi vagy akár anyagi (kristály stb.) is, attól függően, előző létformájában hogyan élt a "személy", hogyan teljesítette létformájának követelményeit. /Ez a fogalmazás, - különösen a vastag betűs szóhasználat - több félreértési lehetőséget hordoz magában: 1./ mutatja, hogy az író nincs tisztában a lélek és szellem közötti lényeges különbséggel és 2./ ezért nevezi tévesen mind a lelket, mind a szellemet személyiségnek, holott csak az egyik minősülhet - tartalmilag - annak, mert e tekintetben nagy a különbség a kettő között. Szerintünk ugyanis: a lélek csak erőburok, mely a szellemhez simul, azt szolgálja s minél magasabbra fejlett a szellem, annál könnyebb és átszellemültebb a burka is. Ez semmi más nem lehet, mint a szellemnek vagyis a személyiségnek kifejezése, tükörképe. Az emberben a lélek tehát csak összekötőkapocs a szellem és az anyagtest között, ami nélkül a szellem nem lenne képes nyilatkozni. A lélek csak légköre, kisugárzása a gondolattal és akarattal bíró szellemnek. (Emánuel: 196. o.) Röviden: lélek= élet; szellem= életbe oltott isteni gondolat, innen a kettősség, a duálság. Így volt az isteni létbehívás, de nem földi, hanem szellemi síkon, ami ezután történt, azt már a bukás és a kegyelmi törvény hozta létre: anyagi világok, testöltések, beleértve a lelki termékekét: növény, állat, stb. is, hiszen ezek szellemproduktumok, amik a szellem bukásával rántódtak ide és a visszaúton ugyancsak a már létező, de bukott szellemet szolgálja. Különben az evocionalistáknak lenne igaza. Ezért mondjuk téves dogmának azt is, hogy " Isten a szellemet, vagy a szellemi lelket a fizikai fogamzás pillanatában teremti." Ez csak ellenérv próbál lenni az evocionizmussal szemben. L. "Bev. Spir. I. k. 137-142; 165-169; 221. o. és III. k. 60-65. o. / Az evilági és túlvilági élet úgy váltja egymást, mint nappal az éjt mindaddig, míg a lélek / az előző megjegyzésünk szerint a szellem / el nem éri a tökéletességet, a Nirvánát.

A Nirvána óind szó, kioltódást, kialvást jelent.

A buddhizmusban eredetileg a személyes tudat kialvását, az "Én végét, mindenféle földi vágy, sóvárgás, tévelygés befejeztét jelentette. Ebből lett aztán a későbbiek során a szamszara kialvása. Mi a szamszara? Szintén óind szó, jelentése vándorlás.