T a r t a l o m

A számítógép és az emberi agy........................................................................................... 3

Nem az agyvelő szüli az értelmet........................................................................................ 5

Ennek és más kérdéseknek tanunk szerinti taglalása.................................................... 11

A spiritizmus definíciója és a spiritualizmus „tudósai”................................................. 15

Utóbbiak akaratlan szereplése tanunk népszerűsítésében........................................... 18

A szellemlátó kutya; Csodálatos gyógyulás.................................................................. 21

Vita a prófétai kinyilatkoztatásról és a médiumi kijelentésről....................................... 24

Miközben Vassula Ryden médium egyre népszerűbb a világban............................... 27

Vassula „Igaz Élet Istenben” /”IÉI”/ mozgalma és jövője............................................. 30

Egy érdekes magyarázat „Malakiás jóslatai” az utolsó időről ..................................... 33

A bukott világok kegyelmi törvényeiről általában......................................................... 34

Majd erről a „Szellem, erő, anyag” XX. fejezetéből ...................................................... 39

Végül a Névtelen Szellem: „A mai kor vallása” IX. fejezetéből.................................... 46

Adelma: „Szellemnyilatkozatok” című könyvéből néhány részlet............................... 52

A delejes gyógyításról szellemtani megvilágításban.................................................... 58

Két aktuális szellemnyilatkozat az Adai „Allan Kardec Kör” –ből.............................. 64

Foto: Megjelent II. János Pál szelleme?........................................................................... 48

A számítógép és az emberi agy.

„A számítógépek gyorsasága három éven belül megduplázódik”- nyilatkozta a HVG-nek /2008. jan. 5. 1. sz./ a matematika legrangosabb díjait elnyert, 1926-ban Budapesten született, 1941 decemberében szüleivel a zsidótörvény elől Amerikába menekült, a New York Egyetemen doktorált, Nobel díjas (2005) Lax Péter egyetemi professzor.

Arra a kérdésre pedig, hogy - Mi az „élő” matematikus szerepe a mesterséges intelligencia korában? A számítógép helyettesítheti-e majd a matematikust? - így válaszolt:

„A mesterséges intelligenciának nagyon sok fokozata van. A legalsóbb szint az, amikor automatikusan, kombinálja a számolást, vagyis a szorzást, az összeadást, ami egy elég egyszerű dolog. A gép azonban nem képes gondolkodni, nem tud semmi eredetit feltalálni. A mesterséges intelligencia, noha nagy jövő előtt áll, az emberi intelligencia határát nem éri, nem érheti el. A gép segítségével ma már lehet egyik nyelvről a másikra fordítani, de géppel nem lehet műfordítást készíteni. Ez a matematikára is igaz. Szinte megmagyarázhatatlan, hogy az emberi agy miért tud matematikailag gondolkodni. Hiszen ha az evolúcióra gondolunk, nem származik szinte semmilyen túlélési előny ebből a fajta képességből. Ma is rejtély, miért hatékony az emberi agy egy ilyen nagyon komplikált gondolkodásmód terén. Ennek megfejtése azonban nem a matematika, hanem inkább az agykutatás problémája.”

Nagyon elszomorított a neves tudós professzornak az éppen adott probléma kapcsán napjainkban elhangzott eme állásfoglalása. Ez ugyanis nem más, mint a két évszázad óta hivatalosan sulykolt, de - szerinte is - ennyi idő után sem bizonyított - ama materialista állítása a tudománynak, hogy az agy szüli az értelmet, egyben - némi árnyalt feltevés-kétkedés melletti - mellőzése minden más, ún. szellem-elméletnek, közte a mi - immár 160 év óta kísérleti tényekkel is alátámasztott trialista (Szellem, erő, anyag) teóriánknak. Pedig a tagadás micsoda véráztatta időket hozott ránk, amikből sok eszmei tanulság levonása adódhatott volna beismerés, főhajtás esetén. Úgy látszik azonban, hogy ez még mindig várat magára. Vesszük tehát a bátorságot, és - kitudja, hányadszor - ismétlésekbe bocsájtkozunk az életbevágó létkérdések - mint amilyen a fenti is - megoldása érdekében úgy, hogy

a./ először igazoljuk, miszerint tanunk már 100 évvel ezelőtt merészelt szembefordulni és írásban cáfolni azt az anyagelvű felfogást, miszerint értelmi képességünk nem az anyag evolúciójának, hanem Isten művének eredménye;

b./ és majd csak ezt követően ajánljuk fontolgatásra tömör trialista teóriánkat az egyéb létkérdések logikus megértéséhez, még pedig úgy, hogy jóval korábbi ingadozó, avagy spiritualista tudósok kísérletekkel alátámasztott eseteit, vallomásait sorakoztatjuk fel a halál utáni élet bizonyítékaiként. Mivel olvasóink némelyikét ez netán szokatlanul érintheti, hiszen őket már nem kézzelfogható érvekkel kell győzködni a síron túli élet folytatásáról, eme lépésünk miatt máris kérjük megértésüket az utolsó időkbeni célunk: a még mindig tagadók vagy ingadozók meggyőzhetése érdekében.

ad a./ Az éppen adódott evolúciós agyteória cáfolására tehát a finoman élcelődő stílusáról ismert Tóvölgyi Titusznak, trialista teóriánk fő értelmezőjének /1903-ban 3 kötetben megjelent „A Mindenség földtani és leszármazási története a 'Szellem, erő, anyag' alapján” című mű/ 1910. évből származó éppen aktuális írását hozzuk a felvetett témát logikusan magyarázó volta miatt, de frissítve is azt jelenünk némi találó híradásával:

„Mindenekelőtt a materialistáknak azt az állításait igyekszünk megdönteni, hogy az agyvelő szüli az értelmet és hogy bizonyos emberi vagy állati tulajdonságok a véralkatra, más szóval a vérmérsékletre vezethetők vissza. Ez az áll1tás is egyike ama körbejárásoknak, melyeket az anyagi tudás a szelleminek mellőzésével akarna megoldani, ámde ez így nem fog sikerülni soha.

Akik előtt a szellem és lélek fixa idea, az agyvelő ellenben értelmiség, azok olyan labirintusba dolgozták be magukat, melyből csakis amaz Ikaruszi szárnyakon emelkedhetnek ki, amelyek az igazság napjának melegéhez közeledve és azáltal megolvasztva, oda fogják őket visszajuttatni, ahonnan kiindultak. Velünk, lenézett spiritisztákkal azonban azt, hogy a földön létező minden alkotást az agyvelő és nem a szellem értelme hozta létre, elhitetni nem fogják soha! Mi ugyanis tudjuk, hogy valaminek létrehozásához elsősorban nem az anyagi eszközre, hanem a szellem értelemére van szükség, amely eszközként az emberi testnek gócpontját s minden idegszálnak birtokosát, az agyvelőt használja föl, minekutána az agyvelőt magát is, annak berendezésével saját céljaira ő maga létesítette. Hogy segítséggel-e, avagy anélkül, ez nem határoz, mert a legfőbb tudnivaló itt csak az, hogy nem az agyvelő hozta létre és kezeli az értelmet, hanem hogy a szellem értelme és a lélek éltető ereje kezeli az agyvelőt és annak, mint eszköznek segítségével az egész testet.

Azt már a csillagászat is elismeri, hogy a mindenség világegyetemének kezdetét nem földünk képezte, sőt elismeri azt is, hogy mi emberek a legalantasabb és sűrűbb égitestek egyikét lakjuk. Ebből azonban következik az is, hogy mint a legalantasabb égitestek egyikének lakói, értelmi tekintetben sem állhatunk ott, ahol a magasabb égitestek lakói. Ha tehát a materialista tudósok mégis az agyvelő kibogozhatatlan tekervényeiben nemcsak egy magasabb lény működési szertárát, hanem magát az emberi észt látják érvényesülni, ez csak arra a korlátozott gondolkozásra vall, amelybe süllyedésünk, sűrűsödésünk és elsötétedett megfigyelési tehetségünk révén jutottunk.

*

A bonctani tudomány történelme évezredekre nyúlik vissza. A görög Herophitas és Crasistrátos hétszáz évvel előbb foglalkoztak már bonctani kutatásaikkal, mielőtt Krisztus urunk az ő erkölcsi, jobban mondva szellemi bonctanával megjelent a földön. Így annak ellenére, hogy a test benső alkotásának titkai Krisztus előtt már annyi sok idővel léteztek a tudomány előtt, ez a tudomány azóta mégis úttévesztőkben vesztegel. Hogy a régi anyagi tudósok nem tudták fölfedezni az értelmi vezetőt, mely az agynak s az általa, anyagilag irányított emberi szerveknek parancsol, azt nem lehet csodálni; de hogy a mai kutatók is úgy gondolkoznak, mint a régiek, ez már túlhaladott álláspont. Hiszen a géprendszer terén azóta felfedezett találmányok és alkotások önkéntelenül is rávezethetnék a bonctan tanárait arra, hogy a vonatokat magával ragadó gőzmozdonyt emberi vagy állati testhez, géprészeit pedig az emberi vagy állati test gépezetének részleteihez hasonlítsák. A kazánt például, mely a tüzelő anyagot emészti, a gyomorhoz; a gőzölő és lélegző víztartót a tüdőhöz; a hajtó rudat a szívhez és a kerekeket a végtagokhoz. Valamint azonban a gőzmozdonynál, mint értelmi működést kifejteni képtelen anyagi gépezetnél, magasabb értelmi vezetőként a mozdonyvezető és táplálóként a fűtő szerepel, hasonlóképpen ezt az első és másodfokú intelligenciát az embernél a szellem mint mozgató és a lélek mint éltető, az állatnál pedig egyedül a lélek képviseli.

Lehet, hogyha efféle gépek már az ős anatómok és frenológok idejében léteztek volna, ők is rájöttek volna arra, hogy az agyszervezet működését is valami láthatatlan intelligenciának kell vezetnie, mert az az értelem, mely az emberből megnyilatkozik, ebből a nyirok tömegből csak úgy sülhet ki, ha annak értelmi intézője van.

A további kutatás igazolta volna azt is, hogy az állati agyvelő sok tekintetben különbözvén az emberétől, ezt a különbséget az értelmi vezető kis igénye okozza /mert nála hiányzik a szellem, csak az ösztöni lélek (életerő) működteti, tehát óriási a különbség a két különálló fogalom között, amit - sajnos - még ma is megkülönböztetés nélkül használnak, közte az egyházak is és az az oka annak, hogy némely ember agyvelejének palotaszerű berendezése van, a másiknak csőszkunyhószerű agyvelejével szemben, kinek-kinek fejlődési foka és értelmi igénye szerint.

*

Frappáns példa lehet erre a fent mondott jelenségre az „Ügyes” magazin 2008/januári 1. számában „Lángoló lélek” (helyesen: szellem) címmel megjelent, Friedrich Schiller drámaíró életéről szóló alábbi kis karcolat:

„Túlfűtött életet élt a legnagyobb drámaíró, Friedrich Schiller (1789-1905). A sebészorvos fia hercegi parancsra, a szülei akarata ellenére iratkozott be a stuttgarti katonai akadémiára, ahol a növendékeket brutális módszerekkel nevelték. A romantikus lelkű fiatalembernek valószínűleg emiatt voltak még tizenöt éves korában is ágybavizelési problémai. Lázadásként titokban tubákot szippantott, és tiltott irodalmat olvasott, majd maga is írni kezdett. Első darabja, „A haramiák” rögtön óriási sikert aratott, csak Károly Jenő herceg nem volt elragadtatva tőle. A sértett zsarnok két hétre bezáratta az uralkodói módszereit pellengérre állító szerzőt, és megtiltotta neki, hogy írjon.

Schiller persze tovább írt, és ezzel továbbra is kivívta a hatalmasok ellenszenvét. Nyugalmat csak a Weimari Fejedelemségben talált, ahol a nagy költő, Goethe miniszteri és művészi segítségével végre kiteljesedhetett. Egyre-másra kerültek ki keze alól a zseniális drámák, versek, de a túlfűtött munka, a lángoló szerelmek, a dohányzás és az ivás aláásta egészségét. Mindössze negyvenhat évet élt.”

*

És hol lennénk ma már, ha az anyagi bonctan föltalálói és művelői Krisztus tanait nagyobb figyelemre méltatva és kutatásuk körébe vonva, ki tudtak volna békülni azzal a bizonyossággal, hogy az értelmetlen anyag szellemi vezető nélkül értelmi megnyilatkozásokra képtelen. /A nyilatkozó professzor egyik mondata is szinte erre utal!/ Minthogy azonban Isten előrelátása és tudása nélkül mi sem történhetik, természetes, hogy Isten akaratából mindenek akként alakultak, hogy földünk anyagi szférájának megfelelően az emberi szellem kötetessége magát keresztül dolgozni ama sötétségen, amelybe belemerült / az ugyancsak tagadott egyéni - nem pedig a képletes Ádám-Éva - bukása folytán/ és amelyből minden rotációs turnusz kellő világítással igyekezett kifelé vezetni őt. Ott van tanúbizonyságnak a biblia, Krisztus tana és a történelem.

A legutolsó, vagyis a mai /1910-ben írtakról van szó és azóta e tárgyban is mennyi minden változott - de úgy néz ki, hiába!?/ rotációs turnusz világító fénye elsőnek abban a csillagban jelent meg, mely a bölcseket és pásztorokat a betlehemi jászol-bölcsőhöz vezette. Ez a világosság Krisztus tanaiban világszerte ragyog már, ha tehát az anyagi tudomány nem akarja észrevenni azt ma sem és még mindig az agyvelő labirintének sötét tévesztőiben keresi az igazat, - magára vessen!

Az agyvelőre visszatérve, tudjuk, hogy gyakran fordulnak elő esetek, midőn egyesek bizonyos kimondott véleményükről sehogy sem akarnak lemondani. Ezzel azonban, puszta makacsságból úgy beledolgozzák magukat a legnagyobb következetlenségekbe, hogy mindhalálig nem engednek azokból, sőt hagyatékként ráerőltetik utódjaikra is. Azt kell hinnünk, hogy az agyvelő értelmiségével is így vagyunk, mert ahhoz, hogy értelmes emberek, ilyen torzszülöttet meggyőződésből akarjanak maguknak bebeszélni, már nem is annyira nagy, mint sötét tévedés lehet! De mert azt a lehetetlenséget, hogy egy csomó tekervényes faggyú zsiradék értelemgyár lehessen, lehetőségnek akceptálták, most következetességi mániából, más szóval makacsságból, körömszakadtáig ragaszkodnak hozzá. Hogy pedig az abszurdum még égbekiáltóbb legyen, az értelemgyárból odacsatolták az agyvelőt is, mintegy hitelesítéséül annak, hogy íme: hevesebb vértorlódások vagy rohamok a gondolkozásra is befolyással lévén, bizonyos, hogy az agyvelő gondolkozik, mert ha nem úgy lenne, a vér lazább vagy lázasabb keringése nem hozná ki az illetőt sodrából. Ennek az állításnak tarthatatlanságát mi sem bizonyítja,jobban, mint az, hogy hasonló zavarok, mint aminők pl. az embernél a gyomorrontás vagy más egyéb anyagi behatások okozta lázas tünetek, amelyeknél a vér sebesebb keringéssel és tódulással zaklatja az agy véredényeit s az idegekre nyomást gyakorolva, nyugodt működésüket megzavarja, az anyagi gépezeteknél is előfordulhatnak. Ezeket az anyagi behatásokat azonban nem szabad összetévesztenünk az értelmet és az ösztönt hordozó szellemmel, aki mozgat, illetve a lélekkel, ami éltet, s meg kelt tudni különböztetnünk attól az izgultságtól, mely értelmi behatás következménye, azzal a különbséggel, hogy már nem direkt a vérmérsékletre, hanem az idegre, és csak az idegek útján közvetve hat a vérmérsékletre.

Az agy klaviatúrájában összefutó idegszálak nem a test, hanem az értelem kiszolgálására, végtagok és más egyéb érzéki szervek igénybevételére, mozgatására szolgáló eszközök, melyek azonban a véredényekkel való érintkezésük közben éppen úgy hatást gyakorolhatnak azokra, mint azok emezekre, azzal a különbséggel azonban; hogy az idegek direkte az értelmi irányításnak, a véredények ellenben az anyagi éltetésnek és táplálásnak eszközei. Az a behatás tehát, melyet az értelem gyakorol a véralkatra vagy vérmérsékletre, szellemi, vagy szellem-lelki, esetleg lelki; melyet pedig a vérkeringésre testi behatások vagy abnormitások gyakorolnak, anyagi. Ha azonban szellemi vagy lelki behatások gyakorolnak befolyást az értelmi gócpontra, vagyis az agyvelőre, ez csak azt bizonyítja, hogy az agyvelő nem egyéb, mint az értelem-ösztön, más szóval, a szellem-lélek kiszolgálására rendelt eszköz. Ám tessenek bebizonyítani az ellenkezőt! /Az ilyen próbálkozásról dr. Bánki M. Csaba 1994-ben „Az agy évtizedében” c. könyve 11. oldalán mindössze ez az idézet olvasható: „Sok szakember ma sem fogadja el, hogy az elme nem más, mint a működő agy.” kyÁ/

Ha a dolog nem úgy állna, mint ahogy azt mi spiritiszták állítjuk, vajon milyen hatása lehetne az értelmi tényezőre, azaz a szellemre irányuló civilizációnak az embereknél, avagy a lélekre ható szelídítésnek az állatoknál és ezen értelmi behatások által miként lehetne elérni a szilaj indulatok megszelídítését, zabolázását is, ha nem az értelem uralkodnék az agyvelőn és azon át a véralkaton, hanem megfordítva? Itt tehát egy oly önálló, a test minden porcikájával rendelkező értelmi-ösztöni princípiumról van szó, mely a kívülről jövő benyomások okozta alkalmazkodás végrehajtójaként szerepel és rendelkezik az agyvelőn át a test gépezetével, az ő értelmi fokozatának fejlettsége és anyagi szükségletei szerint, értelmi akaratának magasabb fokú ereje folytán.

ad b./ Tanunkat pedig ismételve tömören így foglaljuk össze:

Allan Kardec (1804-1869) francia tudós pedagógus saját okkult tapasztalatait „A szellemek könyve” című és más kiváló műveiben foglalta össze. Ő volt az, aki a halhatatlanság tanának és a szellemekkel való közlekedés eszméjének és mozgalmának a spiritizmus nevet adta. Új szó, amely ősrégi dolgot jelöl. Neki köszönhető, hogy a szellemvilággal való közlekedés tanulmányozásából új bölcselet keletkezett, de koránt sem alapított szektát. A spiritiszták nem képeznek vallásfelekezetet; ők pszichológiával, magnetizmussal s a transzcendentális jelenségek tanulmányozásával foglalkoznak; és éppoly kevéssé lehet őket szektariánusoknak nevezni, mint az orvosokat vagy a természettudósokat.

Új fogalmak szükségképp új neveket hoznak magukkal; így született meg a „spiritizmus” és a „spiritiszta” szó is; ezek a szavak - szabatos értelmezés szerint - a szellem és a szellemvilág tanulmányozását jelentik, még pedig az onnan érkező jelenségek, közlemények vagy kijelentések fényében.

Ez a tanulmányozás kétféle irányt vett, mondhatnánk, két iskola létesült; az egyik a spiritizmus, amelynek hívei Francia-spanyol-, Olaszországban, Dél-Amerikában, Magyarországon, Ausztriában, részben Németországban; a másik pedig a spiritualizmus, amelynek hívei főként Angliában és Észak-Amerikában vannak elterjedve. Utóbbinak hatalmas irodalma és egy sereg fizetett médiuma van. Andrew Jackson Davis maga könyvtárnyi kötetet írt össze. Olyan kutatók, mint Wallace, Crookes, Zöllner, Hellenbach szorosabb értelemben véve nem tekinthetők spiritisztáknak, hanem spiritualistáknak, műveik is oda számítandók. Ezt azért kell élesen hangsúlyozni, hogy a spiritizmus ne legyen tovább bűnbak a kísérletező spiritualisták és a fizetett médiumok helyett.

Mi tehát a spiritizmus? És ki a spiritiszta?

Spiritiszta röviden az, aki hisz Istenben, a halhatatlanságban, Jézus isteni missziójában, a halál utáni továbbélésben és abban, hogy a szellemvilágot az emberekkel bensőséges kapcsolat fűzi össze, amely közöttük lehetővé teszi a közlekedést. A spiritiszta hiszi, hogy bizonyos határig minden ember - tudva vagy nem tudva - médium, s ennek folytán mindenki kapcsolatban áll a láthatatlan világgal. Elfogadta továbbá a spiritizmus a reinkarnáció tanát, mint a szellemi előhaladásnak és erkölcsi jobbulásnak eszközét, amely tan már a görögöknél, a hinduknál és az egyiptomiaknál is feltalálható volt, de megegyezik ez az őskeresztény felfogással is.

A spiritiszta jelszava ez: Szeresd Istent mindenekfelett és felebarátodat, mint önmagadat. Tégy jót azokkal, akik neked rosszat tesznek. Kötelme a szigorú erkölcs, az akaraterő fejlesztése. Egyedül ezek képesek az embert a szellemi kutatás és tudás világába vezetni. De csak a tiszta juthat az örök isteni tudás birtokába.

A spiritizmus mentes minden néven nevezett dogmától, mert a szellemi kutatás szabadságot követel, mindenhová behatol, és Istenhez, a szellemi léthez, az örökké maradandóhoz tekint föl.

Ezen az úton a logika a vezető, mely kiterjed a magnetizmusra, annak minden jelenségére, a lélektannak egész birodalmára, a makrokozmosz és mikrokozmosz egész világára.

A spiritizmus tehát szükségképp felöleli: a legmagasabb hitet, a legátfogóbb szeretetet, a legtisztább morált, a legteljesebb tudást, minden erkölcsi és testi fogyatékosság gyógyítását, a világmindenséget kormányzó törvények megismerését, az ateizmus, a materializmus, a babona, a kísértetektől való félelem megsemmisítését. Ennek következtében - ha azt az emberiség helyesen fogja fel és helyesen gyakorolja - a jövője: békesség a fölön, bensőségesebb kapcsolat Istennel és a szellemvilággal, és a bűnök megsemmisülése. Az igazi spiritiszta, legyen az katolikus, zsidó vagy buddhista, ezek után a célok után törekszik.

Az így értelmezett spiritizmus a leghatalmasabb támasza az igazi vallásosságnak, felvilágosodásnak és tudománynak.

Ha a spiritizmust azzal vádolják, hogy az ördög műve, ez nem fogja érinteni, mert hiszen Jézust is ezzel vádolták a zsidók. Ha a tudósok őrültségnek nevezik, ez sem érintheti, mert nem igaz. A spiritiszták minden rágalomra nyugodtan válaszolják Galileivel: „E puor si muove!” Ha Isten műve: megmarad, ha emberi mű: elmúlik.

Ami most már a spiritualizmust illeti, ők nem képeznek szorosabb bölcsészeti iskolát. Némelyek az őskeresztény tanhoz tartják magukat, mások Jézusban csupán embert látnak, aki nem több, mint Sokrates vagy Tyanay Apollonius; elvetik a reinkarnáció tanát, s a szellemkutatás materiális oldalával, fizikai kísérletekkel foglalkoznak. (Zöllner, Aksakow, Bouttlerow, Wagner.) Spiritiszta körökben viszont szellemi természetű megnyilvánulások jönnek létre, mint például látományok, médiumi írások és transzbeszédek.

Korunkban, amikor a kutatás minden irányban szabadon halad, ki sem lenne szabad mondani a spiritiszta kutatásokra ezt a szót, hogy tilos. Nem a legfontosabb kérdés-e az emberiségre nézve a szellem továbbélésének tana? Hiszen a lét vagy nemlét kérdéséről, az örökkévalóságról van szó!

A szellemvilággal való közlekedést nem a spiritizmus találta fel, azt csupán csak magyarázza, vagyis rendszert hozott beléje. Az ótestamentum tele van médiumi /a vallások szerint: prófétai/, vagyis spiritiszta jelenségekkel, éppúgy az indiai Vedák, az ókor vallásai, az Edda, a druidák tana és a mitológiák. A szellemek és a misztikus jelenségek mindig élénken foglalkoztatták az emberek fantáziáját; ezzel nem lehet máról holnapra felhagyni, ellenkezőleg: ez is, mint minden, a szellemi haladás törvénye alá esik, de amely haladás nem azonos a materialista értelmű /a nyilatkozó professzor által is említett/ evolúcióval! /”Bev. Spir.” I. k. 65-67. o./

*

ad b./Folytatva a már jelzett eszmefuttatásunkat, áttérünk a spiritizmus ún. „tudományos” képviselői működésének ismertetésére. Ennek lényege az, hogy az erkölcsi hitéletet élő spiritiszta minden valószínűség szerint aligha kíváncsi mindazokra a hipotézisekre és ingatag talajon mozgó feltevésekre, melyeket a tudomány hivatalos képviselői a spiritizmus tényeinek, bizonyítékainak megfejtése körül csak azért állítanak fel, hogy a kézenfekvő, pozitív végeredményt, vagyis a földi élet folytatását, a szellemek létezését továbbra is okkal tagadhassák. Ezért a lelki élet eme érzékeken kívül eső jelenségeknek a magyarázatául egyes tudományos férfiak, de tudálékos laikusok is részben régi elkopott nézeteket, majd pedig annyi képtelen feltevéseket állítottak fel tényekkel alátámasztott eszménk forradalmi megjelenését /1848/ követően, hogy kötetekre menne ezeknek az ismertetése, de eltérne egyúttal attól az iránytól is, melyet mind a régi, mind a jelenlegi hű követők képviselnek annak jegyében, amit az eszme szócsöve, az Égi Világosság 1898-ban történt alapításakor magának kitűzött.

Ez közelebbről annyit jelent, hogy a fentivel azonos nevű füzetecskénk csakis olyan körülményekre igyekszik felhívni olvasói figyelmét, amelyek szerény nézetünk szerint tényleg alkalmasak arra, hogy mindnyájunk szent ügyét a hit terén éppúgy, mint ennek valamelyes támaszául a tudás mezején előbbre vigye. És e sorok írása közben veszem észre, hogy éppen annak a forrongásokkal teli 2008. új évnek első füzetét szerkesztem, mint amely idő a 100 évvel ezelőtti 1908. év lehetett, amikoris annak első napjaiban jelent meg hazánkban a „Nyugat” című lap a maga forradalmi szellemiségével. De ennek lett eredménye az is, hogy kezdtek akadni olyan tudományos képzettségű és hírű egyének és társulatok, amelyek fáradhatatlanul dolgoztak és hangyamódra gyűjtötték a spiritizmus addigi anyagát s azt feldolgozva, megbírálva a nagyvilág tudomására hozták. Mindezt az Égi Világosság 1910/ 9. száma így foglalja össze és sorolja bizonyítékait így:

A világ forrong. Régi elméletek ledőlnek, újak támadnak helyükbe; az emberek nincsenek többé megelégedve azokkal az elméletekkel és világnézetekkel, melyek őket teszik a mindenség uraivá és rabszolgáivá egyaránt. Kutatnak, vágyódnak valami szebb, nemesebb után, mely képes legyen őket abból a labirintusból kivezetni, amelybe saját gőgös akaratjuk az emberek nagy tömegét belevezette. Imbolygó fény ugyan még az, ami a tudomány egyes képviselőit e cél elérésére buzdítja, de Isten segélyével és kerülő utakon bár, de mégis odakerülnek ők is s velük egyetemben mindazok, akik ma még csak a tudomány oltárára akarják obolusaikat lerakni oda, ahová mi a mi jó mennyei Atyánk kegyelméb6l immár eljutottunk: t. i. az erkölcsi hitélet megingathatlanul szilárd terére.

A vezérszerepet e téren Anglia viszi. /A XIX. század utolsó harmadáról van szó!/ A feldolgozandó anyag óriási. Mindazok a jelenségek, amelyeket mi mesmerismus, somnambulismus, médiumizmus, továbbá telepátia, pszichometria stb. nevekkel szoktunk jelezni, korábban oly nagy számmal léptek fel, illetve hívták fel Angliában is a gondolkodó fők figyelmét, hogy ezek nem törődve a nagy tömeg előítéletével és nemtörődömségével, társulattá tömörültek, megalkotva a „Society for Psychical Research”-t, a szellembúvárok ottani egyesületét. Kétségtelenül nagy befolyással voltak ezek a társaság létrejövetelére azok az általános feltűnést keltő ülések, amelyeket a már akkor hírneves angol fizikus Sir William Crookes két médiummal, Daniel D. Home és Florence Cook-kal tartott. A tudományos világ akkoriban a legszélsőbb materializmus tanaiban kéjelgett, babonának minősítve mindazt, amit iskolai tudásukkal. megmagyarázni képesek nem voltak.

De a jelek mind nagyobb számmal léptek fel; mind szaporábban voltak észlelhetők olyan jelenségek, melyeket egyszerűen babonának, képzelődésnek stb. minősíteni nem lehetett, ezért az akkori angol szellemi kiválóságok egy aránylag kicsiny, de annál bátrabb csapatja nyílt sisakkal kilépett a porondra, hadat üzenve az elfogultságnak és a vakhitnek egyaránt.

A társulat tevékenysége a szellemi és lelki világnak öt terjedelmes birodalmára terjed ki, és pedig:

l. Gondolatátvitel és telepátia. 2. Mesmerismus, hipnotismus és pszichoterápia. 3. A lelki élet még ki nem kutatott jelenségei. 4. Látható szellemi megjelenések és kísértetek. 5. A spiritista elmélet és annak bizonyítékai.

Mindezeknek a kérdéseknek a megvizsgálása egy-egy bizottság munkájává tétetett. A tagoknak száma 1900-ban 1500-ra rúgott. A társulat elnökei között ott találjuk a két Balfourt, kik egyúttal birodalmi miniszterek is voltak; W. Jamest az amerikai Haward egyetem tudós professzorát; Sir William Crookest, Sir Oliver Lodget a birminghami-egyetem világhírű tanárát; Dr. Charles Richet párisi tanárt stb. /Ideolvasni ajánlatos: „Ber. Spir.” I. k. 67-81. o./

A társulat kiadványai „Proceedings” név alatt kerülnek a könyvpiacra s immár egy egész könyvtárra való az a sok megvizsgált eset, vitatkozás és értekezés közlése, melyek az évek hosszú során megjelentek. Ezekből időközönként az „Égi Világosság” is közölt szemelvényeket, a világirodalom pedig az érdekesebb eseteket különféle nyelvre át is ültette.

És olyanok voltak ezek a megvizsgált, igazolt és közzétett jelenségek, mint az Égi Világosság ugyancsak az 1910/7. számából alant ide iktatott két cikkbeli hasonló jelenség:

A szellemlátó kutya

A „Lichtstrahlen” amerikai újságnak küldte be valaki az alábbi hazai vonatkozású tudósítást.

Esztergomban igen sok a papság, közöttük sok kanonok és prelátusok. Egy nagyon szép és gondosan ápolt, aranyozott rácsoktól körülvett kertben, egy szép magas földszintes, kényelmes kastélyszerű házban lakott egy ídősebb hölgy, aki még mindig szép volt, s örökké vidám kedélye, művelt és kedélyes lénye nagyon megnyerővé tették őt. Egy öreg szakácsné és egy öreg szolga képezték egész környezetét. A kertet a püspöki kertész ápolta, mivel a hölgy K. . . y kanonoknak volt a nővére.K. .  .y kanonok nagyon kedves joviális úr, szabad óráit rendesen nővérénél töltötte, ahol én is nagyon gyakran megfordultam, mert mi a mellette lévő házban laktunk. Én akkor mintegy 10 éves lehettem és nagy örömet tatáltam abban, ha az úrnő kis Joli nevű kutyácskájával játszhattam, amely a legnagyobb vonzerőt képezte számomra. Órákig játszottam a kedves kis állattal, amelyet űrnője, K. . . y kanonok és a szolgaszemélyzet egyformán becézgetett. Világoskék atlasszal és csipkével körülszegett saját ágyacskája volt, az asztalnál pedig elmés szerkezetű széken ülve evett. Ez a kedves és okos kis kutya nagy szeretettel ragaszkodott K. . . y kanonokhoz és nagyon mulatságos volt látni ugrándozásait és hízelgéseit, ha nővérénél megjelent.

Egy napon nagy szomorúság költözött a házba. Minden előzetes betegség nélkül K. . . y kanonok szélhűdés következtében meghalt. Néhány nappal temetése után együtt ültünk a hölgy és az öreg cseléd kézimunkával foglalkozva a szobában. Délután két óra volt; a rendes idő, amikor a kanonok naponta látogatóba szokott jönni nővéréhez. Én a kis Jolit ölemben tartottam; amidőn egyszerre a kis kutya örömteljes. ugatással leugrott a földre, majd a szoba ajtajához futott, amely mintegy láthatatlan kéz által kinyitva lassan kinyílott és újra becsukódott. Látni nem láthattunk ugyan mi emberek senkit, de Joli túláradó örömnek látható jelével állandóan ugrándozott fölfelé, mintha egy alak lenne ott, majd visszafutott hozzánk s aztán újból a szoba közepére vissza. A kutya örömének és üdvözlésének oka felől nem lehettünk kétségben, mert úgy csak urát szokta köszönteni. Körülbelül 5 percig tartott ez így, mígnem Joli fájdalmas nyögésbe tört ki és az egyik nagy ablak felé ugrott, mintha azon át akarna követni valakit. Majd hozzánk, majd az ablakhoz futott és csak percek múlva sikerült őt megnyugtatni. Ez a jelenet bár gyakran, de rendetlen időközökben ismétlődött. A kutyácska néha leguggolt, mintha cirógatnák, aztán újból örvendezve ugrándozott a magasba.

Csodálatos gyógyulás

A gyógyulás a belgiumi Oostackerben történt, ahol a belgáknak a lourdesi barlanghoz hasonló búcsújáró helyük van. Derudder Péter nevű földmunkásnak nyugati Flandriából egy nagy fatörzs a ballábát térden alul összezúzta (1867-ben). A lábszár és síncsont teljesen eltört. Néhány hét múlva rosszabbodott az állapota, csontszilánkok váltak el stb., úgy, hogy az orvosok a sérülést gyógyíthatatlannak jelentették ki. Teljes éven át feküdt a legnagyobb kínok között s azután is csak két mankóval tudott járni, de lábát nem tudta használni. Ilyen keserves állapotban ment Oostackerbe, ahol a barl