Most egy különlegességről fogok írni, az írásom alapja egy Blikkben megjelent cikk volt! Az interneten talált rá Rúzsa Magdi dalaira Janis Joplin eredeti zenekarának, a Big Brother The Holding Company-nak a menedzsere. Magával ragadta Magdi hangja, stílusa, mely a férfi szerint nagyon hasonlít a fiatalon elhunyt Janis-ére - adta hírül a Blikk. Az énekesnő máris világsztár? Janis Joplin egykori zenekarával lép fel Rúzsa Magdi! Hihetetlen lehetőséget kapott Rúzsa Magdi - A tehetséges énekesnő majdnem elájult, amikor megtudta a hírt: nagy példaképe, Janis Joplin eredeti zenekarával együtt léphet fel! Tim Murphy - aki a lapnak e-mailben annyit írt, a magyar sztár hangja annyira energikus és szenvedélyes, hogy szinte biztos, Janis Joplin hatással volt rá fiatalabb korában -, meghívta az énekesnőt, lépjen fel együtt április végén egy német fesztiválon a Big Brother The Holding Companyval. Magdi éppen egy próba közben kapta a számára csodálatos hírt: azt hitte, leesik a kanapéról! A Blikknek az ifjú tehetség elmondta: ritkán éri ekkora megtiszteltetés életében az embert, ráadásul Janis Joplin mindig nagy kedvence volt. Persze, izgul nagyon a csodálatos lehetőség előtt, de a kíváncsiság is hajtja, milyen lehet együtt zenélni Joplin egykori zenekarával. Tim Murphy menedzser egyébként abban is bízik, hogy Magdi Aprócska Blues című dalát hamarosan Amerikában is népszerűsíthetik. Ki volt Janis Joplin? 1970. október 4-én halt bele az életbe Janis Joplin, a legnagyobb fehér bőrű bluesénekes, aki úgy nyomta a bluest, hogy a fekete énekesnők levették a kalapot előtte. Későbbi jelmondatához híven – „élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon” – lelépett otthonról. Október tizenharmadikán - harmincnégy éve - szállt fel a kisgép, szórta hamvait a Csendes óceánba. Nem tudni, a Joplin-hang, a JOPLIN-jelenség a szingli-diszkó idején, a bugyuta dalocskák idején mit jelent. Joplin maga volt a forradalom. A duplaszaltó. A recsegés sima hangeffektek közepette. A zavaró tényező. Joplin volt a remény. Azt, ha a huszonéves ember kicsit odafigyel, Aczél elvtárs nem is létezik. Persze ez álom. Ma is álom, álom volt mindig. Ma is a pénz gazdája diktál, a kommunizmusban is a pénz gazdája diktált. Az élet, a hatalmi rendszer állandó, vannak a gazdák, a „nagyok”, és a szolgáltató rendszer. Szolgáljuk a nagyokat, vagy ne szolgáljuk. Janis Joplin erről szól. Az „élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon”-t persze ő sem gondolta ennyire komoran. Viszont megcsinálta. 1961-től 66-ig végigjárta az országot, alkalmi munkákból élt, rövid ideig egyetemre járt. 1966-ban érkezett meg San Franciscóba, ahol tagja lett a Big Brother And The Holding Company-nak. 1967-ben a Monterey-i fesztiválon robbantott recsegő blueshangjával. Ettől kezdve számít Joplin Joplinnak. Persze nem árt tudni (a fiataloknak nem árt tudni), a kor zenei bulvárja: Luxembourg, Monte Carlo, nem közölte, soha nem szólt, csak a nagyok, Beatles, Rolling Stones, Bee Gees, meg ilyenfélék. Első nagylemezük a Cheap Thrills hihetetlen siker. Zenéjük korzene. Összeapplikált soul, blues és a korai hard. Aztán Joplin elunta a zenekarosdit, szólóban kavart tovább. 1968-ban Bob Dylan menedzsere, Albert Gross, veszi pártfogásába Joplint. Fellépésein gyakran tett nyárspolgár idegborzoló kijelentéseket. Megesik, két férfival jelenik meg a plázson, és a kedves hallgató tudomására hozza, egyszerre akár két férfit is képes szeretni. Megesik, hármat is képes. Második - rock-történetet író - nagylemeze megjelentét nem éri meg. Az életmóddal együtt járó napi üveg whisky és a drogok lekapják a mikrofon mögül a 27 éves énekesnőt. 27 volt. Fantasztikus. A dolgok összefüggenek. Lenni, tiltakozni, tehetségesnek lenni, létező valóságot képezni nem ugyanaz, mint lenni, szolgálni, rabszolgának lenni az iparban. Halála előtti napon nyomta fel pályafutása utolsó számát, Kriss Kristofferson Me And Bobby McGee című dalát. (Megkeresni, mondom rosszkedvűen, aki olvassa ezt, megkeresni, legalább öt helyen elérhető a neten.) Él, hat, mozog, zeng egy másik nótája, a Mercedes Benz blues. De nem feltétlenül a sikerszámokat, az slágreriparilag „beférő” nótákat kötelező meghallgatni újra meg újra. Inkább a meglepetéseket. Joplin elkoptatathatatlan. Halála után - végrendelete szellemében - zenészbarátai partit rendeztek emlékére. Elitták a kétezer dolláros örökséget. Az a hihetetlen dolog történt, hogy zenei örökségét nem verte szét a rockipar. Nem fért hozzá. Pedig még Magyarországon is próbálkoztak vele. Nem érinthető. Azóta egy-egy dupla koncertalbum, néhány válogatás és a „Janis” című film zenéje jelent meg. Janis Joplin a hetvenes évek hangja. A csoda, ami halála után végleg az életforma szimbólumává vált. Születése 60. évfordulóján egy szédületes koncerten Joplint énekelt két ismert magyar énekesnő Keresztes Ildikó és Sonia, és egy induló tehetség: Garda Zsuzsa. Az erdélyi Keresztes Ildikót itt hallottam először: megrendítő. A repertoár: „Piece of my heart”, „Try”, „Down on me”, „Summertime”, „Mercedes Benz”. Janis Joplin - 2004-ben - megfogalmazhatatlan. Ő volt a dőlő akác. A vasúti katasztrófa. A magyar tingli-rock vége. És akkor még nem beszéltünk Hendrixről (sem). (A cikket Joplinról írta: onagyz) Na most nézzünk meg egy másik érdekességet Magdiról: Helsinki - A finn főváros Eurovízió-lázban ég, mindenhol zászlók és kivetítők jelzik, Helsinkiben nagy esemény zajlik. És valóban, hiszen az Eurovíziós Dalfesztiválra 42 ország zenekarai és énekesei, valamint 2500 újságíró akkreditáltatta magát. Köztük a Blikk munkatársa is, hogy a helyszínről tudósítson Rúzsa Magdi helytállásáról. Borongós idő és alig tíz fok volt kedden Helsinkiben, amikor Rúzsa Magdi ittléte óta először indulhatott neki a városnak. Amióta ugyanis a maroknyi magyar csapat megérkezett, egymást érik a programok. - Most van először időm úgy igazán körülnézni. Gyönyörű ez a város, csak kissé hűvös van - húzza össze a kabátját Magdi, miközben a kirakatokat nézegeti. Aztán elmegyünk egy kivetítő mellett, ahol a sajtókörökben az egyik esélyesnek tartott fehérorosz dal megy. - Hát igen, ott van pénz arra, hogy megvegyék a reklámidőt. De szerintem, nem ezen múlik majd - jegyzi meg. - Az egyik helyi lap arra kérte az olvasóit, hogy ha a magyar versenyző jön, ne menjenek ki a hűtőhöz sörért, mert ezt a dalt hallaniuk kell. Nagyon jólesett. De ez azt is jelenti, hogy későn lépünk színpadra, ezért ma már pihenünk. Amióta megjöttünk, hol próba volt, hol sajtótájékoztató, hol fogadás. Ráadásul mindenkinek szerveztek fellépési lehetőséget klubokban, így nekem is volt egy koncertem. Az igazi nagy élmény azonban az volt, hogy Dago Topiccsal együtt énekelhettem. Ő egy gyermekkori bálványom - lelkesedett Magdi, aki annak ellenére sem bízta el magát, hogy a helyi sajtó nagyon felkapta. Az Eurovíziós Dalfesztivál magyar résztvevőjét hol „blues angyalnak”, hol „gyémánttorkúnak” hívják, amely nagyon meghatotta Magdit. - Ők nem azért neveztek így, mert kötelező, vagy mert illik, hanem, mert így gondolják - mesélte meghatódottan a lány. Magdi egyébként nagyon várja a ma estét, hiszen szeretné már tudni, bekerül-e a döntőbe. - Biztos vagyok benne, hogy van valami oka annak, amiért én most itt lehetek - titokzatoskodott a lány... (A cikket írta: Bajkó Panka) És akkor nézzünk meg a szellemtani összefüggéseket: Joplin 1970. október 4.-én halt meg. Magdi 1985. 11. 28 –én született. Csodálatos zenei adottságokkal, és hasonlóságokkal, így ismerve a szellemtani összefüggéseket, akkor Joplin születhetett vissza Rúzsa Magdi néven, persze úgy is nézhetjük, hogy Rózsa Magdi előző életében Joplin néven élt! Azt tudjuk, hogy egy erősebb megszállottság esetén a megszálló szellem fizikai adottságai átíródhatnak a magszállt testre. Miért is mondom ezt? Mert amikor nagyon hamar leszületünk (inkarnálódunk a fizikai síkra), akkor az előz fizikai testünk és képes megjelenni a mostani testünkben, így innen lehet a kisebb hasonlóság is. A tehetséget hozza magával a lélek, főleg ha befejezetlen dolga maradt, és „kegyelemből” folytathatja a befejezetlen munkáját. Ha megnézzük azt a lehetőséget, hogy Magdi ismeretségbe került a régi „bandával”, a barátokkal, gyakorlatilag onnan folytatja, ahol Joplin annak idején abbahagyta. Ezt szinte nem lehet nem észrevenni! Egy ateista ilyenkor azt mondja, hogy micsoda szerencséje van ennek a lánynak, és milyen véletlenek vannak. Mi persze a „véletlen” szót töröljük a saját értemében, mert tudjuk, hogy a „véletlen” útjelzők sorozata életünkben, mások úgy említik, hogy Isten láthatatlan jócselekedetei! Írta : Karsay István