Napraforgó Van egy szép kertem, sok virággal, de valahogy hiányzott belőle valami, olyan hiányérzetem volt. Aztán rájöttem, hogy van egy nagyon természetes nővény, ami közel visz a természethez, és kertem dísze lehetne, a napraforgó! Elmentem egy évvel ezelőtt és vettem vetőmagboltban, de olyan kis csökevények nőttek ki a földből, amit teljesen lehetetlen volt még csak napraforgónak is hívni. Később el is felejtkeztem róla. Munkám folyamán sok helyen járok, és nemrég láttam egy kertet, ahol a kert közepén egy nagy „gaz szerű” növény volt, de egyedül állt, nagy levelei voltak, mellette a többi növény ki volt tépve, és megerősödve a kert közepén csodálatos volt, másfél méter magasra nőt meg! Gondoltam is rá, hogy nekem is jó lenne egy ilyen a kert díszének. Most, hogy vége a nyárnak elkezdett egy kis „gaz” nőni a tűzrakó helyem mellett. Sajnáltam, hogy nem a kert közepén, de hagytam nőni, nem téptem ki, és szép lassan megerősödött. Másfél méteresre is megnőtt pár hét alatt. Egyik reggel, amikor kimentem a késő nyári reggeli napfénybe, a kis növény tetejéről a legnagyobb meglepetésemre egy csodálatos napraforgó mosolygott rám! És ekkor eszembe jutott, hogy sokszor mi emberek is ilyenek vagyunk. Utolsókból lesznek az elsők sok esetben, és elsőkből az utolsók! Amikor aratáskor a konkoly a búza közé nő kidobják, de addig hagyják nőni, élni, mert nagyon nehéz lenne kiválogatni a búza közül, de amikor a gazda learatja a termést, a búza különválaszttatik. Ez a példabeszéd jelképezi, hogy a tiszta , becsületes emberek között vannak a tisztátlan, sötét lelkű emberek is, és amikor bekövetkezik a korszakváltás, az addig szabadjára engedett sötét erő megmérettetik, és különválasztódik. A természet valóságával szemben a „konkolyból” az utolsó időben is lehet „búza”, mert ha időben megtér, felismeri Teremtőjét és a szeretet hívó szavát, akkor képes búzaszemmé átalakulni! Én így gyönyörködtem a kis „gazomban”, hagytam nőni a kertben, és egy csodálatos ajándékot kaptam, egy napraforgót. A kis rút nővényből egy „földek királya lett”! Erről az átalakulásról jutottak eszembe az előző gondolatok a konkolyról és a búzáról!